Az 1940-es években Jean Dubuffet francia festőművész a társadalom perifériáján alkotók - pszichotikusok, csavargók és rabok - műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A marginális élethelyzetekben megnyilvánuló kreativitás e különös, sokszínű produktumaira ő alkalmazta először az art brut (nyers, durva, csiszolatlan művészet) megnevezést. Dubuffet art brut-kollekciója az 1960-as évekre már 5000 művet számlált. A gyűjtemény a művész ajándékaként Lausanne-ba került, ahol 1976 óta tekinthető meg Collection de l'Art Brut néven.

Napjainkban a kortárs művészeti jelenségek között egyre inkább helyet kap a tág értelemben vett art brut; világszerte számos alkotóműhely, gyűjtemény és művészeti vásár bizonyítja e művek létjogosultságát. A hagyományos akadémiai képzésben nem részesült alkotók ugyanis az egyén legmélyebb belső világáról tudósító, szubjektív képeket hoznak létre, amelyeknek nyers spontaneitása lenyűgöző őszinteséggel párosul. Megfigyelhető bennük a kulturális tradícióktól való teljes függetlenedés, s bámulatra méltó az a szárnyaló szabadság, amellyel az alkotók figyelmen kívül hagyják a különböző irányzatokat és művészeti trendeket.
Ausztriában 2006 Sigmund Freud éve volt. Ehhez kapcsolódott az a szakmai program, melynek keretében mentálisan sérült alkotók műveit gyűjtötték össze különböző osztrák centrumokból. A válogatás kiterjedt többek között Európa egyik legjelentősebb art brut központjára, a guggingi Haus der Künstlerre, valamint a hartheimi, a salzburgi, az innsbrucki, a grazi, a lustenaui, a retzi és a linzi műhelyekre. E hatalmas anyag legreprezentatívabb darabjai 2007 nyarán Bécsben, a múzeumi negyedben kerültek közönség elé (Kunst von Innen). A tárlat ezt követően indult világ körüli utazásra, és az első állomások egyikeként most hazánkba is eljutott.
Ehhez a kortárs ausztriai válogatáshoz tárlatunkon két másik egység is kapcsolódik: a budapesti Pszichiátriai Múzeum gyűjteményének darabjai, valamint gróf Teleki Ernő 1954 és 1970 között készített rajzsorozata.

A 19. század közepétől a betegek képi kifejezésének tudományos kutatása nyomán Európa-szerte jeles gyűjtemények formálódtak a kórházakhoz kapcsolódva. Ezeknek sorába tartozott Selig Árpád lipótmezei elmeorvos múzeuma is, amely az 1910-es években jött létre. A hasonló profilú kollekciók között - elmekórtani és történeti egyedisége révén - kiemelt jelentőséggel bíró lipótmezei Pszichiátriai Múzeumból most ötven art brut rajz kerül közönség elé.
Marginális élethelyzetében a betegekhez hasonló kirekesztettséget és fenyegetettséget élt át az a magyar arisztokrata, akit az ötvenes években származása és politikai hovatartozása miatt a Duna-deltába deportáltak. Gróf Teleki Ernő túlélési stratégiának a képzőművészeti alkotást, a rajzolást választotta. Spontán megnyíló kreativitása hasonló volt a kórházba került pszichotikusokból gyakran előtörő alkotási lázhoz. A harminc év alatt ezernél több rajzot készített, s fantázialényei, különös szörnyalakjai és történelmi víziói azután albumokba kötve egyfajta "vizuális naplóvá" álltak össze. Teleki Ernő nem kiállításra szánta képeit, amelyeket csak a legszűkebb baráti kör – köztük képzőművészek, Cs. Erdős Tibor, Vetró Artúr, Gergely István – ismert. A rajzok a család ajándékaként az 1990-es évek elején kerültek a Magyar Nemzeti Galéria Adattárának gyűjteményébe.

A kiállítás kurátorai: Angelica Bäumer művészeti író, kritikus és Plesznivy Edit művészettörténész.