Csáji Attila: A barlang méllye bennünk van

Csáji Attila: Fénykalligráfia XVII.

Csáji Attila: Képzelt lények könyve I

Fények és plasztikus színek

Csáji Attila kiállítása a Gyárfás Jenõ Képtárban

 

A mai anyaországi plasztikus- és lézerfestés elismert alkotójának Csáji Attilának a kiállításával indult a Gyárfás Jenõ Képtár õszi tárlatsorozata.
A felvidéki származású festõ mélyen átélte a XX-ik század második felének megrázó, egyéneket megalázó eseményláncolatát. Életét végigkísérõ, gyerekkori rémtörténete a gyalázatos Beneœ-dekrétum következtében megvalósult, szülõföldrõl való kitelepítés nyomasztó ténye, mely egész mûvészetére kicsengéssel volt. A '60-as évektõl görcsös álomszerû, szürrealista alkotásokban tükrözte le azt a nyomasztó társadalmi helyzetet, melyben a magyarság élt 1956 után. Ekkor plasztikus, saját fogalmazása szerint "fémszínû kompozíciókat" hozott létre. A külsõ fényt, mint esetleges reményforrást, egyre fontosabbá tette a látvány értelmezésében. A vastagon a vászonra felvitt festék plasztikusságát, domború elemeit a súrlófény kelti életre, teszi élményszerûvé. Többnyire a rendezettség és a káosz határán lévõ mitikus jelek, struktúrák jelennek meg e piktúrákon, melyek közül többet is láthatunk a sepsiszentgyörgyi kiállításon, mint például a Jelrács sorozat darabjait. Innen Csáji alkotói útja a "fénnyel való festés" fele haladt, egyre inkább érdekelte a tömörített, könnyen irányítható lézerfénnyel való esztétikai üzenetátadás. Az 1970-es évek közepétõl dr. Kroó Norbert fizikussal megismerkedve kötötte le a figyelmét a tudomány tárában is akkor kibontakozó fényjelenség mûvészi alkalmazása. Maga a mûvész így vall a lézerrel való operálásról: "A látvány kultúrában új és szokatlan anyag ez. A lézerek gazdag lehetõségeibõl egy specifikumra összpontosítottunk, a folytonos, koherens és monokromatikus fény folyamatokká alakítható interferenciáira." A XX-ik század látványkultúrájának egyik sajátos tényezõje az ábrázoló mûvészetrõl a kifejezõ alkotásra való áttérés volt, és egyben a láthatóvá tett fizikai és esztétikai valóság határainak a tágítása is. Ilyen "interferencia motívumokat", lézerkörnyezeteket hozott létre Csáji Attila 1977-tõl, és késõbb színházi és táncprodukcióknál is használta, sõt még lézer- animációkat is életre hívott. A'80-as években a tudomány által tökéletesített, Gádor Dénes által már 1947-ben feltalált holográfiák ("egész írások"- a görögbõl) mûvészi létrehozásába kezdett, mely alkotásaiból is láthatunk néhányat e tárlaton (pl. a "Lendület-lebegés" vagy a "Mezõkön áttûnõ" c. munkái.), melyek a fény esztétikai, kifejezõ erejét adják át a szemlélõnek.
Csáji Attila a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke, a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja, gazdag, folyton kísérletezõ alkotását az idén Munkácsy-díjjal ismerték el. "Lézer kalanddal terhelten sem hagytam abba a festést, s ma is festõnek tekintem magma"- jelenti ki a mûvész, és a jelenlegi, sepsiszentgyörgyi tárlatán is inkább a Csáji-piktort ismerhetjük meg.

Sántha Imre Géza