|
Angyalka, bronz 1959 41 cm
Anya gyermekével, bronz, 1972, 38
cm
Fejecske, bronz, 1950 körül, 29
cm
Golgota, bronz, 1972, 40 cm
Lopják Európát, bronz, 1971, 19
cm
Madaras lány, bronz, 1964, 40 cm
Torzó, bronz, 1962, 29 cm.
Torzó
|
Plasztikai varázslat
Kiállítás Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész kisplasztikáiból
Kolozsváron
A Kerényi-életmű gondozását egyik legfőbb feladatának kitűző Körmendi
Galéria az utóbbi két évtizedben rendhagyó tárlatokat rendezett Nyugat-Európa
legjelentősebb kultúrközpontjaiban, de Romániában sem ismeretlen. A Körmendi-Csák
Képző- és Iparművészeti Gyűjtemény első ízben közel egy évtizeddel ezelőtt
mutatkozott be Romániában: 1999 nyarán a Csíki Székely Múzeumban, majd
a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban rendeztek reprezentatív
tárlatot a gyűjteményt képviselő legrangosabb magyar képzőművészek alkotásaiból.
2008. június 25-étől pedig a román fővárosban lévő Cotroceni-i Nemzeti
Múzeumban tekinthető meg a kortárs magyar művészet egy szeletét képviselő
Körmendi-Csák Gyűjtemény. Ezúttal pedig Kolozsvár történelmi központjában,
a közel hét évszázados Szent Mihály-templom és a Mátyás király emlékmű
szomszédságában, az egykori Bánffy palotában székelő Művészeti Múzeum
ad otthont három hétig a XX. századi magyar és egyetemes szobrászművészet
egyik legkiválóbb alakjának - Kerényi Jenőnek - a kisplasztikáiból rendezett
kiállításnak.
Kerényi Jenő 1908-ban született Budapesten. Az Iparrajziskolában tanult,
azután 1931-37 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke,
később tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római
ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában. Rodin, Bourdelle,
Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással.
Kezdettől fogva a mozgalmas, indulatos vagy érzéki és az ősi mítoszokat
kínáló példákat kereste. A korai művekben tehát, de különösen az 1946-48
között készült kisplasztikákban az említett formai hatások mellett főként
női aktok készültek, mint pl. a "Napozó" álló figurája (1946)
és hasonló mozdulatú ülő figurája (1946 körül), a "Fekvő akt",
a "Nyújtózkodó" (1948). Ezeken a szobrokon már felfedezhető
a Kerényire olyannyira jellemző sajátos, dinamikus mozgás: a figurák gesztusaiból
- ritmikusan hullámzó körvonalaiból - a mozdulat szobrászi kifejezőerejének
egyéni eszközei bontakoznak ki. Az ötvenes évek második felében, először
a kisplasztikákban, majd a nagyméretű szobrokban is, egy másfajta indulati
kifejeződés bontakozik ki, melyben most már nem annyira a nyitott, dinamikus
gesztus, hanem inkább egyféle zárt dinamikus feszültség dominál. Legszebb
példáira a hatvanas évek termésében találunk. Ekkoriban készült a "Legenda"
(Tihany, 1963), a Margit-szigetet díszítő "Furulyázó" (1965),
a Kerepesi temetőben elhelyezett "Csontváry-síremlék" (1967),
a "Géniusz" (Miskolc, 1969), a "Győri díszkút" négyalakos
kompozíciója (1970), továbbá erőteljes kisplasztikák egész sorozata, egyebek
között a "Dózsa" (1966), az "Anya gyermekével" (1968),
a "Végre béke"(1971). Mozgás és feszültség elválaszthatatlan
egysége legteljesebben a hetvenes évek kisplasztikáiban figyelhető meg.
Ennek az újabb szintézisnek az eredménye a "Golgota", a "Mózes",
a "Kopernikusz" (mind 1973), amelyek Kerényi művészetének legerőteljesebb,
legérettebb darabjai.
Kerényi Jenő műveinek domináns anyaga a kő és a bronz volt. Művészete
klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos
szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással,
illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve
az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható
expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága
nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó
műegyüttese egységet alkot.
Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben
a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat
nyert. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt
készített "Táncolók" című szobra nagydíjat nyert. Nagyobb kollekcióval
szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. 1951-ben és 1953-ban Munkácsy-díjjal
jutalmazták, 1955-ben Kossuth-díjban részesült. 1964-től érdemes, 1966-tól
kiváló művész. 1969-ben Budapest Főváros Pro Arte aranyéremmel tüntették
ki. 1975-ben hunyt el Budapesten. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria,
amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén a Kerényi Jenő
tiszteletére létesített Múzeum és Szoborpark 1978-ban, a művész születésének
70. évfordulóján nyílt meg. 2007 júniusában a Körmendi Galéria Sopron
központjában Kerényi Jenőnek emlékhelyet rendezett be, amelyet Marosi
Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia elnökhelyettese avatott fel.
A Kerényi Jenő születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett kolozsvári
bemutató ünnepélyes megnyitása alkalmából a Körmendi Galéria nevében köszönetünket
fejezzük ki a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatónőjének, Dr. Livia Drăgoi-nak,
hogy engedélyezte és lehetővé tette a tárlat méltó fogadását, Ioan Gînscă
muzeográfusnak a kiállítás szervezésében nyújtott önzetlen segítségéért,
valamint Murádin Jenő kolozsvári művészettörténésznek, nyugdíjas egyetemi
tanárnak és Tőkeiné Egry Margit művészettörténésznek, hogy tanácsaikkal
segítették a tárlat megrendezését.
Kovács Árpád
|
