Rác András festő, mozaikművész 1926-ban született Kolozsváron. 1946-tól 1951-ig végezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő, majd mozaik-szakát, ahol olyan kiváló mesterei voltak, mint Berény Róbert és Fónyi Géza. A főiskola elvégzése után mindmáig szabadfoglalkozású képzőművész. Tagja a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, a Művészeti Alapnak és a Vizual Art alkotóközösségnek. A hatvanas évektől kezdve számos hazai és külföldi egyéni- és csoportos kiállításon vett részt. Több nagyméretű mozaikja díszíti Dunaújváros, Budapest, Pécs, Miskolc, Ózd és Békéscsaba középületeit.
Rác András művészetét eredetileg az olajfestés és a klasszikus mozaik jellemezte, idővel azonban új technikákat dolgozott ki, a mozaik-reliefet, majd a hidegzománc-festést. Jelentősek a technikai kísérletei, melyek műfaji határokat tágítják ki. Anyag-kollázsai, relief-mozaikjai vagy hidegzománc alkotásainak sorozata tanúskodnak kísérletező kedvéről. A grafikát is műveli, szeriografikát, monotípiákat készít. Budapesten és Szentendrén dolgozik.
A '60-as években nagyméretű olajfestményeinek témáját a megélt történelem, a város inspirálta. Több portrét is festett, idővel azonban ez a figurativitás az elvontabb kompozíciókkal egyesül. Későbbi műveiből kitűnik, hogy számára az alkotás nem ábrázolás, hanem a szavak nélküli közlés, jeladás, üzenet. Rác András a fali-kép jellegű mozaikok készítése kapcsán mélyült el a technikai kivitelezés problémáiban. Kísérletező ember lévén úgy találta, hogy a festékpigment a gyanta kötésére is alkalmas s megpróbált immár mozaik nélkül is képeket készíteni e technikával. Rác gyanta-festményei oldottabbak, képlékenyebbek, mint a fegyelmezettséget kívánó mozaikok, de életművében igen erős a harmónia eszméje.
A művész életműve nem tagolható. Az anyag és a technika változatossága jelzi a műalkotás folyamatát, nem keres stílust a műveinek, hanem ahogy fogalmaz: üzenetvivő, melynek forrása valahol nagy eszmék, ideák környékén keresendő. Foglalkoztatják a létezés alapvető kérdései s ezek mitológiai vagy éppen zenei utalásokkal mind jelen vannak képein.

Kovács Árpád

A kiállítás címe: Jelek, jelképek, üzenetek
Vernisszázs: 2009. február 26-án 17 órától a kolozsvári Művészeti Múzeumban
A kiállítást rendezi és megnyitja: Kovács Árpád művészettörténész
A művészt és a vendégeket köszönti: Ioan Gînscă muzeográfus

Alig fél év elteltével újabb kiállítás nyílik Kolozsváron a budapesti Körmendi Galéria és a helyi Művészeti Múzeum közös szervezésében. A tavalyi, nagysikerű Kerényi-tárlat után ezúttal a kolozsvári születésű Rác András festő- és mozaikművész mutatkozik be, illetve tér haza a kincses városba, amely nem csupán magánéletének lett sarokköve, hanem művészetének is. Rác András Kolozsváron töltötte gyermekéveit, itt járta az elemi iskolát, majd itt kezdte el gimnáziumi éveit is. Szüleivel 1942-ben Budapestre települt át, ahol később elvégzi a Képzőművészeti Főiskola mozaik szakát, Fónyi Géza tanítványaként.
Rác Andrásnak Kolozsvár fontos inspiráció volt, itt fogalmazódott meg benne, hogy festő lesz és az édesanyja festőkészletét megkapva, itt kezdett el festeni is még gyerekként. Kolozsvári emlékei számtalan művében visszaköszönnek, ezek közül az egyik legfontosabb a "Kék gótika" c. képe, amelynek előképéül Kolozsvár híres, Farkas-utcai temploma szolgált. Saját bevallása szerint már gyermekkorában megragadta fantáziáját a csúcsíves boltozatok homályba vesző, művészien szép, mérnökien szerkesztett, bonyolult világa, - mely aztán több variációban jelenik meg az évtizedek során.
Későbbi utazásain szerzett franciaországi, angliai tapasztalatai tovább erősítették a művésznek a gótikához való vonzódását, de Rác András jellegzetes architektonikus ábrázolásai, mint például a szentendrei városképei, a művészet iránti lelkes elkötelezettségéről, valamint egy nagyfokú mesterségbeli tudásról tanúskodnak, nem is csoda, hiszen a művész egy ideig a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karát is látogatta.
Rác Andrást egy mindvégig kísérletező szellemű, mindig a művészet megújításán fáradozó magatartás jellemzte, amely találékonysággal, ötletgazdagsággal és szívós, kitartó munkával párosult. Pályája kezdetén a mozaikrakás technikájával kísérletezett és néhány kollégájával együtt kialakították a kisméretű fali mozaik műfaját, amely nagy sikert aratott és amelynek aztán sok válfaját készítette el ő maga is. Ezenkívül nagyméretű murális munkákat is vállalt, melyekkel nagy ismertségre, elismertségre tett szert Magyarországon.
A művész nem tulajdonít fontosságot annak, hogy alkotásait figurálisnak, vagy nonfiguratívnak tartják, számára a közlés, a kifejezés a fontos, amelyet művészi igénnyel immáron több mint 60 éve lankadatlan szorgalommal, dinamizmussal és kifogyhatatlan ötletességgel végez. Ez utóbbi mind forma-, motívumkincsére, mind anyag- és színhasználatára igaz.
Alkotásai a komorabb drámaiság és derűsebb színesség, valamint az elvontságtól a jelszerűn keresztül egészen a mitologikus vagy éppen a reprezentatív jellegig, tág határok között mozognak.
A Körmendi Galéria és a kolozsvári Művészeti Múzeum együttműködésének köszönhetően most egy olyan kiállítás és ezen belül egy olyan életmű látogatható három héten keresztül, amely élvezet a szemnek, öröm a léleknek és alkalmat is szolgáltat Rác András munkásságának új perspektívából megközelített bemutatására is.