Sántha Imre Géza képei a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt "Mágori Varga Béla és kortársai" tárlat megnyitójáról >>

***

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában
(Szabadság tér 2 sz.) 2010 június 3-án 18 órakor megnyílik a "Mágori Varga Béla festőművész és kortársai" cimű tárlat. Köszöntőt mond Vargha Mihály múzeumigazgató, megnyítja Murádin Jenő művészettörténész
(Kolozsvár). A művésszel kapcsolatos személyes élményeiről beszél Patkó András műgyűjtő (Budapest). Ezt követően Szűcs György művészettörténész bemutatja Murádin Jenő "Mágori Varga Béla emlékezete" cimű, most megjelent könyvét.

Másnap július 4-én 10 órától, szintén a Gyárfás Jenő Képtárban nyitott kerekasztak-megbeszélésre kerűl sor "Székelyföld Képzőművészete - múlt és jelen" témával. Résztvevő, előadó szakemberek: Boros Judit és Szűcs György (Budapest), Murádin Jenő (Kolozsvár), Jánó Mihály és Ütő Gusztáv (Sepsiszentgyörgy). Moderátor: Varga Mihály.

*****************************************************
Mágori Varga Béla festő
és kortársai c. kiállítás

A Háromszékről származó, máig kevésbé ismert képzőművészek között találjuk Mágori Varga Bélát, aki ugyan sokat volt távol szülőföldjétől, de mégis többször járt haza gyökereit kutatva alkotni, majd, élete második felében a távoli Brazíliába vándorolt, ahol matuzsálemi kort ért meg.
Imecsfalván született 1897 június 13-án, majd a kézdivásárhelyi minorita gimnáziumban tanult, de később a pályaválasztás előtt álló fiatal, a világháborús olasz frontra került. A trianoni békediktátumot Budapesten érte, ahol hosszas nélkülözés után 1922-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Itt 1928-ban végezte tanulmányait Rudnay Gyula tanítványaként. Több ízben hazajárt Erdélybe festeni pályatársaival, Aba Novák Vilmossal és Nagy Imrével. Az Imecsfalva körüli, kézdiszéki tájat festette, valamint a csiki és gyergyói medencék táji szépségét, a székely nép hétköznapjait. A festés mellett grafikával is foglalkozott, Budapesten saját műtermet alakított ki. 1936-ban a művészet mellett elkötelezett Mágori Olaszországba utazott, ahol a vatikáni Aldobrandini-díjat kapta meg. Egy év múlva sikeres egyéni tárlata nyílt Rómában.. 1938 és 1940 között Párizsban élt és alkotott a művésznegyed avantgárd levegőjű közegében. 1943-ban részt vett a székelyföldi ösztöndíjasok szakmai táborában, amely művészeknek Budapesti és Kolozsvári tárlatain mutatta be a szülőföldjén készített műalkotásait. Festészete mindvégig megmaradt a realista ábrázolási mód mellett, de képein egy mély drámai hatás, valamint egy tudatos konstruktív szerkesztés is tükröződik.
Miután nem tudott ellenállni az ötvenes évek időszakának, a művészetre rákényszerített szocialista-realista követelményekkel szemben, és egy közömbös mellőzéssel kellett számolnia, 1958-ban kivándorolt Brazíliába, és a zsúfolt nagyvárosban Sao Paoloban telepedett le. Itt élte le hátralévő negyven évét, folyamatosan alkotva. 1982-ben küldött haza, Budapestre néhány képet a Műcsarnokban megrendezett Külhoni magyarok -átfogó tárlatra. A magyar képzőművészeti szakmától elfeledetten halt meg 101 éves korában 1998 okt. 16-án Sao Paoloban.
A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban most megnyíló tárlat Mágori első szülőföldi gyűjteményes kiállítása, ahol a 25 műalkotásán kívül, az Erdélyben vele együtt alkotó pályatársak munkásságába is betekintést nyerhetünk. Így, a Mágori képek mellett Aba Novák Vilmos, Nagy Imre, Patkó Károly, Pirk János, Szőnyi István és Varga Nándor Lajos néhány alkotása is kikerül a falakra. Összességében ez a kiállítás egy hiteles szeletét nyújtja az 1930-1940-es évek erdélyi magyar festészeti és grafikai törekvéseinek.

Sántha Imre Géza