Életrajz
[1]
1893. VII. 25. – Nagy Bálint és Nagy
Erzsébet második gyermekeként született Zsögödön.
1904-1910 – Elemi iskoláit
szülőfalujában végzi. A Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnázium tanulója. Inkább
rajzoló szenvedélyének él, mint a tanulásnak. A gimnázium III. osztályát a
gyergyószentmiklósi polgári iskolában, a IV. osztályt magántanulóként végezte
el.
1910-1914 – Középiskolai
tanulmányait Csíksomlyón végzi a tanítóképzőben.
1915-1917 – A marosvásárhelyi
tartalékos tiszti iskola elvégzése után a keleti frontra vezénylik. A bunker
agyagfalába tábori jeleneteket mintáz. Csanády [Frigyes] tábornok kivitelezésük
végett a hadosztály parancsnokságához vezényli. 1916-ban az eperjesi katonai
kórházba kerül. Innen Tátralomnicára küldik egy katonai üdülőbe. Itt találkozik
a már művésznek tekintett Szőnyi Istvánnal. Felgyógyulása után
segédszolgálatosként Mezőtúrra kerül, ahol egy kis katonai művésztelep
működik. Itt dolgozik többek között Nagy István, Márton Ferenc és mások. A
csoport kiállítást rendez, melyen Nagy Imre is részt vesz.
1917-1920 – Tanulmányi
szabadságot kap, Pestre utazik. Szobrász szeretne lenni. Először Istók Jánosnál
(1873-1972) tájékozódik, utána Rápolthy (Lajos 1880-1954), majd Stróbl Alajos
epreskerti műtermében tanul. 1918 őszén beiratkozik a Képzőművészeti
Főiskolára…
1920-1922 – Ösztöndíjasként Varga
Nándor Lajossal a kecskeméti művésztelepre kerül. Az igazgató volt tanáruk
Révész Imre. Műterem, lakás áll a rendelkezésére. Különböző intrikák
eredményeként előbb Vargát, majd Nagy Imrét is eltávolítják a művésztelepről.
1922-1924 – Ismét Pestre megy.
Többnyire Olgyai Viktornál dolgozik, főleg rézkarcokat készít. Forbáth Róbert,
az Ars Una szerkesztője és kiadója Zürichben kiállítja Nagy Imre rézkarcait. A
pénzügyi válság miatt a lemezek is (70 db.) eltűnnek örökre.
1924 – Véglegesen Zsögödön
telepszik meg. Két alkalommal ellátogat Nagybányára. Itt találkozik Zifferrel
és Szolnayval. Marosvásárhelyen, Kolozsvárt, Brassóban egyéni kiállítással
mutatkozik be.
1926 – A második brassói
kiállítása (grafika és olajképek) alkalmával megismerkedik a szász festőkkel,
írókkal, a Klingsor folyóirat körével, a szász polgárság néhány vezetőjével
(Hans Eder, Kimm Friedrich,[2] Otto Witting,
Emil Witting, stb.), akik anyagilag is felkarolják.
1927 – A harmadik brassói
és kolozsvári kiállítás meghozza az anyagi sikert is. Ez év tavaszán hosszabb
tanulmányútra megy Olaszországba.
1928 – 12 eredeti
fametszetet tartalmazó albumot ad ki 40 példányban. A tavaszi firenzei
kiállításon nagy sikert arat. Közben Ausztriát és Németországot is
meglátogatja.
1930 – A Barabás Miklós
Céh alapító tagja. Részt vesz a Céh hazai és magyarországi kiállításain, az
erdélyi magyar, román és szász képzőművészek tárlatain.
1930 – Domokos Pál
Péterrel, Vámszer Gézával, Gál Ferenccel együtt megalapította a Csíki Székely
Múzeumot. Első itthoni kiállítására ez alkalommal került sor.
1935 – Zsögödön az év
nyarán vendégül látja Aba-Novák Vilmost.
1937 – Meghívják Londonba
a koronázási ünnepélyre. Aba-Novák Vilmossal együtt utazik. Londonból jövet
Párizsban megnézik a világkiállítást. Néhány [7?] akvarell őrzi ennek az útnak
az emlékét.
1938 – Londoni kiállítása
komoly anyagi és erkölcsi sikerrel zárult.
1939 – A Szinyei Merse
Társaság a Zichy Mihály grafikai díjjal tünteti ki.
1941 – Vendégül látja
Móricz Zsigmondot és sepsiszentgyörgyi útjára is lekíséri.
1942 – A kolozsvári
Művészeti Hetek nagydíjával tüntetik ki.
1944 – Katonai szolgálatba
rendelik.
1945 – Visszatér Zsögödbe,
s bekapcsolódik az újjáéledő művészeti életbe.
1949 – Meghívják a
kolozsvári Művészeti Intézet előadó tanárának.
1950 – Kolozsvárra
költözik, […] a tanév végén kirúgták az Intézetből.
1951-1953 – Több mint két évig (kényszerűségből)
a marosvásárhelyi cukorgyár állandó vendége, […]. Közben Lupényba és Békásra
is ellátogat. Nem vehet részt kiállításokon.
1957 – Rehabilitálják. Kitüntetik
a RNK művészetének érdemes mestere címmel.
1958 – Tíz év termését
mutatja be Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Bukarestben.
1959 – Az 1958-as
gyűjteményes kiállítás törzsanyagát, 44 képét Marosvásárhelynek adományozza. Az
anyagot állandó jelleggel a Teleki-Téka 4 termében helyezték el, 1959.
augusztus 23-án, azóta a Nagy Imre Képtár fametszetekkel és olajképekkel
gazdagodott.[3]
1963 – Születésének 70.
évfordulóján a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi Művészeti Múzeum retrospektív
kiállításon mutatta be a mester művészi fejlődésének az útját. A
Munkaérdemrend I. fokozatával tüntetik ki.
1968 – Születésének 75.
évfordulóján a Kulturális Érdemrend I. fokozatát kapja.
1969 – A Magyar
Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta.
1973 – 80. születésnapja
tiszteletére – július 28-án – avatták fel a zsögödi képtárat. Az Augusztus 23
Érdemrend I. fokozatával tüntetik ki, melyet Fazekas Lajos, az RKP Hargita
megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke adta át.
Gyűjteményes kiállítást rendeztek Bukarestben, Csíkszeredában, Kolozsváron és
Marosvásárhelyen.
1976 – Augusztus 22-én hunyt el. Sírja az emlékházhoz
1966-ban toldott műterem fala mellett található.
–
2005 – Március 19-én post mortem Magyar
Örökség-díjjal jutalmazta a Magyar Örökség és Európa Egyesület.