Untitled Document

Művészi üzenet a felhők honából
Soó Zöld Margit kiállítása a Barabás Miklós Céh székházában

Az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapítótagját, Soó Zöld Margitot köszöntötték születésnapján, július 9-én a céhtagok, valamint a festő- és grafikusművész barátai, ismerősei. Az ünnepi alkalomból megnyílt tárlatnak helyet adó kolozsvári, Farkas/Kogălniceanu utca 27. szám alatti székház kiállítóterme szűknek bizonyult a mintegy száz vendég befogadására, így aztán a tárlatmegnyitóra stílusosan, a pasztellek hangulatát idézve, a természetben, az udvaron, a vén diófa árnyékában került sor.

Felhők honából, ég guzsalyából
Fonja folyóra, rónára, tóra...

Nem véletlenül jutottak eszembe a verssorok, amelyek mintha az alkotás pillanatában örökítenék meg a művészt. Artisztikus felhőtérképei olyan változatosak, amilyen az örökmozgó, mindegyre átalakuló, változékony égi panoráma. Az égbolt művészi földrajza évek óta foglalkoztatja Soó Zöld Margitot, a téma számára megunhatatlan és kimeríthetetlen. Olykor pedig még főszerephez is jut, mint például a jászdózsai táborban készült alkotások esetében. A művész dimbes-dombos tájakhoz szokott szemének a magyar alföld különleges élményt jelentett, s itt mintha az égi végtelen a földi határtalansággal feleselne. A maximálisan kiszélesített, meghosszabbított látóhatár, az ég és föld találkozása, egymásba olvadásuk, s a szüntelenül gomolygó felhők uralják a tájat. A felhők, amelyek hol eső előtti súlyos terhüket vonszolva szürke elnehezültséggel lógnak be a képbe, hol barnás árnyalataikkal telítik azt, hol pedig rózsaszínbe hajlón teljesítik ki a színskálát. Az uralkodó azonban a kékbe vegyített szürke, megannyi változatával.
A földet-eget egybemosó lapos alföldi tájjal mintegy feleselni látszik a művész számára ismertebb, otthonosabb hegysorozat, sajátos alakzataival, felhőkbe vesző csúcsos hegyormaival. A táj hangulatát sugalló, élmény szülte művészi felhőtérképek ezek. Utánozhatatlanok a maguk nemében.
Az ég, a föld, a fák, a táj magánya hol drámai akkordokat sejtet, hol a béke, a nyugalom leheletét sugallja. Érzelmesek, de soha sem érzelgősek ezek az ábrázolások. A táj, a hegyes-dombos vidék, a nagy magyar alföld, vagy éppenséggel a háborgó tenger létünk színhelyeiként tekint le reánk a kiállított munkákról, mindahányszor tapintható környezetet teremtve. Oly érzékletesen, hogy néha szinte érezzük a fű, az avar, vagy a víz illatát. Ha van filozófia a teremtett látvány mögött, és kétségtelenül szembesülünk vele, az a rácsodálkozásé, a természettel való azonosulás vágyáé.
Az alkotás kínját-örömét maximálisan kiélvező, szüntelenül munkálkodó, önmagával rendkívül igényes művész, mint eddig még minden kiállítása alkalmával, most is hozott valami újat. A napraforgós, repcés mezők és színes szőttesekre emlékeztető tavaszi tájak pazar pompájától a maximális visszafogottságig terjedő színvilág, a művészi megjelenítés tömörsége, ökonómiája a legújabb alkotásokban mintha még hangsúlyosabbá válna. A túlbeszélés, a részletek túlzott hangsúlyozása sohasem veszélyeztette Soó Zöld Margit munkáit, legújabb pasztelljei azonban már valósággal tüntetnek sallangtalanságukkal és tömörségükkel. A narancssárga vagy a fekete dominanciája immár a kizárólagosságig terjedően uralja a képet, irányítja a figyelmet a lényegre. Soó Zöld Margit még egy lépést tett az absztrahálás, a szintetizáló művészi átlényegítés felé. Kedvencei, a gyakorta valósággal emberi alakot öltő fák, gyökerek megannyi alakváltozata mintha emberi sorsokat is szimbolizálna. A kidöntött, megsebzett fa éles törésekkel szabdalt vonalhálói, vagy a görcsbe merevedett, sajátos fintorokba torzult, olykor egyenes antropomorf gyökérvariációk ismerős helyzeteket juttatnak eszünkbe. De persze túl az allegórián ezek a munkák elsősorban a lenyűgöző látvány erejével hatnak. A színek és formák ökonómiájával, sajátos összhangjukkal.
A tájba harmonikus elemként lopódzik be az épített környezet, a dombot belakó falu elszórt házaival, hogy végül a színteret a művész számára különleges élményt jelentő Dubrovnik vegye át sajátos mediterrán építészetével, hangulatával, levegőjével. És lehet, hogy éppen az Adriai-tenger mélykék vizéből bukkant elő az a kagyló is, amely a többi munka hangvételétől némiképp eltérő, sajátosan érzékletes, majdhogynem érzéki csendélet ihletőjeként szolgált.
Soó Zöld Margit a székház méreteihez igazodó kamarakiállítással lepett meg, de a kiállított húszegynéhány munka, köztük a legfrissebbek is, betekintést nyújtanak munkásságának leglényegesebb vonulataiba. Tematikailag talán csak az általa szintén kedvelt vízi világ, a Duna-delta hiányzik a valogatásból.
A kiállítás-rendezés a műfaj nagymesterének, Unipán Helgának a műve.

Németh Júlia
Kolozsvár

Fényképezte:
Horváth László

„Nincs út más számunkra mint önmagunk”
Zsögödi Nagy Imre ismeretlen levelei, naplója

2004 őszén Kolozsváron vásárlással került a tulajdonomba Nagy Imre (1893–1976) festőművész által Grünn Médinek (Lovrin, Torontál megye) 1924–25-ben címzett 5, valamint egy hozzá írott Tessitori Nóra (1967) és két Varga Nándor Lajos levél (1969). A Grünn Médinek írott levelek között egy „Nagy Imre festőművész úrnak Baia-Mare Híd utca 4” postacímre Grünn Médi által megcímzett üres boríték is található. A Nagy Imre–Grünn Médi kapcsolatról sem önéletírása magyarországi kiadásához fűzött levelek,1 sem pedig Szabó András dokumentum-gyűjteményében2 nem szerepel levél sem tőle, sem hozzá címzett. A Följegyzésekben (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 186-189, 191.) azonban meglehetős részletezettséggel idézi föl kapcsolatukat: 1924-ben Tusnádfürdőn találkoztak egy portrémegrendelés teljesítésekor, amikor is testi kapcsolatba kerültek és a Grünn család becsületbeli dolognak (még párbaj is szóba került) tekintette, hogy Nagy Imre vegye feleségül a lányt. A frigy azonban nem jött létre, de a festőt is megviselte a történet, mert „Médin rohamosan tűntek elő az annyira titkolt tudathasadás jelei. Szemem előtt omlott össze ez az egészséges lány”. A hozzá írott meglehetősen hosszú Nagy Imre levelek forrásértékűek, hiszen részletesen fölidézik a festő, a pályája elején járó képzőművész emberi, alkotói problémáit ugyanúgy, mint a vágyait, művészeti utazásainak a terveit. Az elolvasni nem tudott szavak helyét így jelöltem: /…/
A másik két levél csupán csak személyes adalék Nagy Imre emberi, baráti kapcsolataihoz (Varga Nándor Lajos).
A levelekkel együtt lévő kockás füzetet az időpontbejegyzések szerint 1950 első öt hónapjában használhatta Nagy Imre. Kizárólag az ő szűk időre szabott akvarell-tanításával3 (Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, 1949. nov. 4. – 1950. június) függ össze, ezért is fontos, forrásértékű dokumentum. Kézzel, kék tintával vagy ceruzával írott bejegyzései tartalma: Program analitic (4 old.), Életrajzi adataim (1 old.), Előkészületek az állami kiállításra, vázlatok, tervek stb. (fél old.), Nagy Imre életrajzi adatai (2 old.), Mi a fény, színek, papír, paletta, ecsetek (4 old.), Kolozsvár 1950. II/16. Marxlenini tanítás osztályok, osztályharcok (3 old.), Kapitalizmus (4 old.), Kolozsvár. 1950. III/2. Marx és Lenin tanítása az államról és a proletárdiktatúra problémája (5 old.), 1950. márc. 22. Marx-Leninizmus (4 old.), 1950. III/30. Semmi sem örök. Filosophia története (6 old.), 1950. IV. 13. Földes előadó. Harc a polgári és kozmopolitizmus ellen (4 old.), 1950. IV. 20. Tanításaink eddigi összefüggéseiben tanuljuk a művészeti összefüggéseket (4 old.), 1950. IV. 27. Proletárerkölcs (2 old.), 1950. ápr. 4. Kap. általános (2,5 old.), 1950. máj. 11. 12. előadás: Szovj. korm. bols. pártjának állásfoglalása (4 old.), 1950. III. 30. Pedagógiai előadás sorozat (2 old.), 1950. ápr. 4. Szocialista nevelés alapelvei (3 old.), 1950. jún. 1. Pedagógia (2 old.), tanítványok (1 old.), Autobiografie, 1950. I. 7. (2,5 old.), Akvarell oktatás tanmenete II. III. és IV. év részére (4 old.), a növendékek… (fél old.), Akvarell oktatás kiértékelése az 1950. évi I. féléven és negyed évében (1 old.).
Mindezek elsősorban Nagy Imre akvarelltanítási gyakorlatába és a hallgatott előadások jegyzetein keresztül a tanári továbbképzés 1950-es tematikájába engednek bepillantást.

Sümegi György
Budapest

1.
Nagy Imre Grünn Médinek Lovrin (Torontál megye)

Zsögöd, 1924. dec. 20-án

Hiába írja és követeli a Katalin megszólítást, mivel az én szememben és lelkembe még mindég csak a Médi, (igaz, hogy már más formában, több tartalommal és egy nagy felbuzdult lélek hatalmas szárnypróbálgatásaival). Felbuzdult lelke kergeti a repülő lepkét, mely után hiába kapkod. Keresi és tapogatja önmagát, fut, nevet, sír, örül és keresve keresi azt akinek mindezeket lerakja. Keresi az Istenét és keresi azt, akivel elébe járulhat: Ádámot.
Az embernek minden tevékenysége a boldogság megszerzésére irányul; de bírására jogcímünket nem tudjuk felmutatni, mert csak a képzelőtehetségünk van meg hozzá, de biztos megőrzésére nincs elég erőnk. A boldogságot keressük és csak nyomorúságot, és halált találunk.
Képtelenek vagyunk, hogy ne kívánjuk a boldogságot, pedig nem szerezhetjük meg. Úgy érzem, hogy ez a vágy azért maradt meg bennünk, hogy bűnhődjünk. Itt születik meg Beethovennek minden imádsága és minden művészet, amikor érezzük, hogy képtelenek vagyunk mind az igazra, mind a jóra és alázatban kitárjuk karunkat a segítségért felé (a zenébe a festészetbe) a Nagy Isten lábai felé.
Hogy örülhet, hogy láthatta Rembrandt keze munkáját és örülök nagyon, hogy érezte is Beethoven Múzsáját. Jövőben majd írja meg mik azok a képek amiket látott, addig kikeresem én is, hogy mik vannak Casselba Rembrandttól. Talán nem marad örök sóvárgás és remélhetem, hogy egyszer szemtől szembe fogom látni azokat a műveket, amik után vágyódom. Még jobban örülök annak, hogy már kint van Casselba s kiszabadult az itteni környezet kedvezőtlen hatása alul. Szerencséje is egyúttal azon új emberek társasága, akik tudnak új érzéseket is adni és mutatni. De vigyázzon ne menjen szemlélődni olyan pontra, amely akart kicsinysége miatt lábunk alul kiszalad. Az ember könnyen botlik és minden botlásáért újra kell szülessen, ha Rembrandt stb. társaságába akarunk tovább élni.
Környezetem, Balázsiék egész csik minden olyan súlyos meg nem értő szívtelenséggel nehezedik reám, hogy fel kell itt jajduljak. És mennyi kényszer ide zár, hány lakat köti lábamat. De egyet megengedett a mi korunk, hogy elbúsulhassam minden szívem fájását, egy önportréba, melyet barátcsuhába fogok öltöztetni. Azt hiszem erre az alkalomra fel is fogom a csíksomlyói egyik barát, barátom ismeretségét használni úgy, hogy esetleg ott helyben, a zárdában dolgozhassam. Eddig is furcsának talált itt engem néhány ember, de most sült bolondnak tételez fel. No de hát minden mindegy legfőképpen, hogy ezek mit gondolnak.
Ha minden jól megy a tavasszal okvetlen én is megyek kifelé. Szeretném, ha erre az időre kint tudna maradni és együtt néznénk meg egy pár várost. Előbbi levelemben akartam erről írni, de attól féltem, hogy hátha nem kerül egyenesen a kezei közé levelem. Már pedig addig ne tudjon senki minderről, amíg szíve nem elég erős arra, hogy értem és amiért küzdök dobogni ne merjen.
Tehát, ha rajtam kívül álló dolgok megengedik ápril indulnék, még ha kell mezítláb és csak úgy fütyörészve. Úgy intézzen mindent, hogy legalább júniusig kint maradjon.
Az elmúlt hónapban sokat dolgoztam, reggeltől estig. Ezt itt soknak kell …, de a miféle ahhoz képest, amit én néha elbírok. Bicsérdy mester pár tanácsát most teszem próbára, (amit ti. még nem ismerek). Reggel az ágyból úgy alsónadrágba kimegyek a hóba mosakodni.
Médi (de nem a régi) írja, hogy most olyan dolgokban is hisz, amiből ezelőtt még álmodni sem mert. Az ember a jó és a rossz örökös csatájában él. Így van Maga is amikor a szélsőségekben kezde járni. Lesz talán egy olyan idője is egyszer, mikor megtagadná a mostani lelki élményeit. De ha lesz Magába erő, leküzdi, hogy még az eddigieknél is szebb formába nyilatkozzék meg a mindenség örök titka.
Az Édesanyját nagyon szeretheti, mert egy segítő gondolatot, amit felfedzett abba a könyvbe, Neki küldené, hogy segíthessen rajta.
Az anyákat lehet is szeretni, ők a lemondók áldozathozók megértik és ők azok, akik a világot mindig szebbre akarják szülni.
Drága gyermek! kívánom, hogy testben lélekben megerősödve gyűjthessen egy kis hasznot a külföldi útjából a részemre és ne legyen kitagadottja a művészet otthonából.
Az eddig olvasott könyveket úgy küldtem, azokból kikereshesse, amit magával vihet az életbe. Távol áll tőlem arra gondolni is, hogy én jelöljek a maga számára ösvényt. A tanács arra való, hogy ne bántsuk meg, mondja egy közmondás.
Ezzel a reggeli kúrával elértem annyit, hogy most nem vagyok náthás, eddig pedig nagyon sokat kínzott. 18o-os hideget minden fázás nélkül kibír a kalaptalan fejem, mert talán nem is emlékszik, hogy a nyáron elhagytam a kalapviselést és azóta nem is járt a fejemen.
E héten Kálmánéknál festettem. Van egy új cselédjük, aki mikor hozzuk jött egy érdekes Magdolna képre inspirált, de amikor hozzá akartam fogni tűnt fel hirtelen változása, úgy hogy eredeti tervemet meg kellett változtassam s a képből „fésülködő nő” készül. Nevette is a Jolánka, amikor mondom Neki, hogy ennek a leánynak inkább olyan „legénycsalogató” képe van, mint bűnét bánó Magdolna. Egy pár napra reá feltevésem gyakorlati nyomait is láthatta.
Minden különösebb mozzanatáról számoljon be, annál is inkább, mivel egy jól átérzett levélben újraélheti az eseményeket. Én részemről nem szeretem a levélbeli cselekvést, inkább megfestem vagy rajzolom. A mai levele is egy szépen átélt esemény. Úgy hogy én egész jól élvezhettem minden sorát. Itt a nyitja a művészetnek; mindent átélni, amit csinálunk, hogy a lelkünk nyoma ott maradjon. Ez pedig múlhatatlan, örök és öröm aki csinálja annak és kárpótlás minden szenvedéséért.
Itt a közmondásnak igaza van annyiban, hogy az ember a saját lábán, tapasztalatain ismerheti meg önmagát. De akit szeretünk azt tudjuk is büntetni és méltányolni, annyiban nincs igaza a közmondásnak. És jók azok a gondolatok, amik érzéseinket betöltik egy-egy gondolkodó könyvén keresztül.
Ha ott németben megkapja szerezze be Az „Örök unitáriusok” Mereskovszky-től. E könyv szépen szemlélteti, mennyi és milyen sok út vezet az Isten felé. A legkisebb állattól és atomtól az Istenig juthatunk el érzésünkbe. Milyen vándorlás az élet útja Isten felé és még milyen lehetősége van meg az emberben a fejlődésnek.
Emre

/Grünn Médi feljegyzése a levél végén/:
Azt hittem régebb ismerem magam hiú beképzelések voltak mind

2. Nagy Imre Grünn Médinek

Zsögöd, 1925. február 22.

Annyi kétség annyi gyötrelem között szalad el az az idő, amióta nem írtam. Már úgy volt, hogy az apámat temetni fogjuk, ő jobban lett, de az anyámat már a 11 hete kínozza a malária. Még most sincs semmi javulása. Nincs reményem, hogy jobban legyen belőle, mivel a sok izzadás annyira tönkretette. Ilyen nyugtalan élet mellett, különös szerencsém volt, hogy mégis tudtam dolgozni, sőt ez az esztendő talán egyike azoknak, amelyek termékenységben felülmúlja az elmúlt évek munkáját.
A tél egy pár különösebb megnyilvánulását, egy pár jellegzetes fejet sikerült kedvemre megcsinálni. A 60 drb rajz között és egy jó néhány nőtt nagyon hozzám.
A viszbádeni életében és körülményeiből keveset tudok és szinte sajnálom, hogy eljött Kamelből és hogy is hagyhatta ott azért a kis flancért az(t) a nagyszerű képtárat. És az a környezet, mely mellette él, kiesnék a mindennapos európai életből. Erős kívánságom lett, hogy ott egyszer széjjelnézzek. Kapóra jött egy kérésem: Ha az ismerősei között akadna olyan férfiú, aki cserében töltene ebben a vad országban tetszés szerinti időt. Előre figyelmeztetem: itt csak nálam olyan ember bírná kiérdemelni a lejövetelt, aki a természetet szereti a maga vadságában, szereti a botanikát vagy foglalkozik is vele, vagy a többi elmondás és felvilágosítással szolgáljon maga.
Szeretném, ha az utolsó levelemre még a kérdéseimre választ adna, mivel sorai hiányossága miatt nem tudtam egyet mást megérteni.
Az ember fejlődése a sejten állatvilágon majmon (a hogyan írja) fejlődött keresztül, úgy mint csak képzelje el két sejtnek az elindulását az anyában az embrión különös formáin keresztül, még a születés után is mennyi mindenre van szüksége a testnek, hogy a lélek, öntudat megjelenjék. És hol van még az ember Goethétől, vagy Krisztustól stb. Akikbe a lélek nem /…/ és lapozva félre szállt meg. És mekkora az útja embernek, ha ma még csak ma a gyermekkort kezdte csak élni az ember.
Képzelje el azt a társadalmat, amelyik a születésre a fajtára legalább is annyi gondot fog fordítani, mint a falu az ő jól kitenyésztett teheneire, vagy bikáira; hol van még csak ez is? Pedig alkohol-gőzben, pálinkában és /…/ továbbra is nem születnek a gyermekeink. A mai kor csak nem maradhat így, mely kitermelte a bestiát a Goethék után. Hiszen már a mai pontos rémhírterjesztő újságok, mint slágert írják meg, az ember húsevőket /…/ Európában.
Annak a fajtának van jövője, melynek anyái a tökéletesebb gyermek után vágynak és a férfi az anya formáin a hivatást felismeri.
A lélek magában sem örökké volt, azaz volt, de fel kellett ismerje és hogy birtokába maradhasson az őriznie is kellett. Miért van az, hogy nincs állandóan jó kedélyük, hogy miért nem haragszunk örökké? Ezt a kérdést levelezésen keresztül nem tudnám Magának megvilágítani, de lesz még alkalom szóban is foglalkozni vele. Krisztus és a házasság. Az első kérdései legyenek, ha találkozunk, ne felejtse.
Krisztus reá jött arra, hogy egyedül menni, mint egy családdal hurcolkodni a másvilágig. A házasság ellen nem prédikálok. Ez a természet rendje, ez alól nem akarok kibújni, de irányítani és ha kell otthagyni azt igen. Egy házasságot is csak úgy tudok elképzelni, vagy semmit se, vagy mindent tudni. Mit ér az az élet, melyet a vad szenvedélyek kergetnek és még csak nem is mosolyoghat iróniával rajta. Ez a … Melyet az emberi fantázia (mert ez vadság is) félig állati és félig emberi formába öltöztetett és a tetejébe egy gúnyosan eredeti fejet rakott, mely állati erejével, emberi tudatával és egy kis isteni szikrával állja az időt, lesz idő….. Ez a bennünk lezajló erőknek külső megjelenítése formákban. …
Az élet más, minthogy boldogságot keressünk benne, s aki azt keresi csak a halálban találhatja meg. Mondja Solon: senki sem lehet boldog halála előtt, mondá Krőzusnak.
A színésznek úgy kell játszani, amint elő van írva, amint dirigálják. A színész tehetségével tűnjék el, mert ez amellett bizonyít, hogy nincs még őszinteség és önállóság. De az őszinteség két dologból fakadhat, tudásból és a hitből. A tudás megadja az erőhöz az utat, a hit segít a mán, a holnap hibáin keresztül segít.
A környezete … ellen mindezek nélkül nem tud védekezni, s ha így van mindég olyan lesz, mint akik között él. Ádám, habár az eszkimók közé került is az „Ember tragédiájában” felismeri önmagát és szabadult tőlük.
Amilyen van olyan fényképet küldtem legszívesebben küldeném el a lelkemet, mert tudom, hogy néha sok hasznát venné, de akkor mit csinálnék én. Vajon ilyen nagy májjal, tüdővel felszerelt lelket bírna-e a maga egészében:
Emre
/Grünn Médinek a levél végére írott megjegyzése/:
Minden szava teljes igazság

3. Nagy Imre Grünn Médinek

Szt miklós, 1925. aug. 14.

Ezt a vidéket okvetlen meg kell nézniük. Fenséges a maga zordságában.
üdv. Nagy Imre
Közben már megérkeztünk Zsögödbe, hogy a dologban hiba ne legyen.
üdv. (?)

4.
Nagy Imre Grünn Médinek

Zsögöd, 1925. aug. 15.

Talán azért, mert olyan ritkán látom a természetet ebben a fenséges haragjában, azért tetszik. Nincs testemnek zuga melyiket meg ne rázná, azok a mélykék hegyek felett kóválygó, … felhők. Nekem soha sem jutott eszembe, hogy úgy fessek meg egy vízözönt, mint elmúlt elődeim csinálták; mit nyuvadoztak az emberek az utolsó szikla ormán. Nekem úgy jön hogy eltátott szájjal csudára nyílt, elfelejtett szemekkel, bámul az ember a természet őszi-haragján, vajúdásán, kínlódásán. Oly ritkán, de elámultam ma megint ezen a viharon, ami itt keresztül szaladt. Ott, ahol emlékszik kilőtt volna egy golyót a puskából a felett a hegy felett vártam meg a vihart. Addig gondoltam arra, hogy most indulok hazafelé, amíg bőrig vert az eső.
Ha egy kicsivel több idő lenne estig bizonyára most javába festenék, de az idő nem futja a festést és így ültem asztal mellé pennával, hogy elmondjam valakinek, hogy mit láttam. Csacsiság az egész most gondolom, hiszen én úgysem tudom szavakkal megközelíteni, amit láttam, hát minek is írok? No de ez az, hogy néha muszáj valamit cselekedni, vagy kiáltani, vagy hallgatni, úgy mint ma a viharban; kiáltani, kiáltani!, de nem nyílt szóra szájam és álltam megdermedten egyedül, és körülöttem minden pokoltáncot lejtve, a nagy szél előtt. Így kerül néha össze a kiabálás, a hallgatással. S nem tudjuk, hogy kiáltanak-e vagy csak olyan nagy a csend, hogy az kiabál.
Ez a levél sem ment fel a tartozások alól, tudom. Írás nem lenne jó olyan dolgok megbeszélésére, mely csak élő valóságban és a szavakban lehetséges. Időre érik minden és türelemre.
El tudom képzelni, milyen rossz lehet Tusnádon, amiatt a sok eső miatt. Szerettem volna egy pár könyvet kezéhez juttatni, de nem volt alkalmam. A haza jövetelét is csak megsejtettem. A híreket is elég rosszul kaptam, mivel előbb jelezték, hogy feljönnek Szeredába. A beígért lapja, meg még mindig késik. Boriskával ma találkoztam és kértem, hogy valahogyan szeretném /…/ megrajzolni. Talán remélhetem. Holnap fogok egy új képnek, ha az idő megengedi: kicsi Nagy Istvánt a hegedűst fogom megfesteni és utána egy önportré jönne. Magát is szerettem volna kombinációba venni, de nem tudom szándékát, az itt maradás felől.
S ha rövid impresszióm és találkozásom nem csak azokat a vonalakat láttam meg arcán, mely a régi Médire emlékeztetnek, ahol a külső környezet kényszer hatásába tehetetlenül nyugszik meg. Pedig nincs út más számunkra mint önmagunk. Ha nő más úton is jár, a lélek kútját, melybe előbb utóbb ugrania kell önmagán keresztül kell keresnie.
Az a kút a férfi lelke, mely ha igaz, akkor feneketlen, nincs partja, melyre csendesen amikor jól esik kiköthessünk. Olyan, mint a természet maga. Ha élvezni akarjuk utána igazodunk, ha van megoldás és létezik, ez volna.
Írjon mikor és mennyi időre jönnek.
k. cs. Emre

5.
Nagy Imre Grünn Médinek

Bolond jó kedvem van. Még a bolhák is táncra perdülnek rajtam. Már hetek óta nem bírok magammal. Felgyűlt az erő. Persze nem dolgozom, kint járok a mezőn, nagyokat kurjantva, fütyörészve egyik hegyoldalról a másikra hajigálva röpítem búgó „Dávid” híveimet, „Góliátot” még sehol sem riasztva fel. Képzeletem messziről sejti rémes … barna haját; a „disznó-fejű nagyurat” (Adynak egyik verse, amit nagyon szeretek).
Ej csak most jut eszembe, hogy mi másképpen akarám kezdeni a betűvetést. Hát – úgy is volt az, hogy pont éppen szembe ült le velem az asztal sarkához. Akkor ismertem meg. Ez a két szem – gondoltam magamban – hát a szemöldöke. Ejnye – hisz én már régen nézegetem azt a fotográfiát – ott ne – az asztalon van. Merészen furcsán hajlik valami elszelídített réce-rucák felé. És én ezek után készítem és csendesen bele az éjszakába. Mi az, ami úgy hasonlít rám, hol van itt az az ismerős. Mi benne ami rettentően én vagyok. – Egy év elszaladt – Újból szemtől-szemben ülünk egymással. Hiába nézem a szemét – fáradt – hol van, amit én keresek. Olyan csendes, hallgatag. Vállai megnehezedtek. Mit törtek össze benne. Mit … önmagával szembe.
Egy kicsi csónakon evez. Nahát – pompás – az élet megdagadt benne. Nagyszerűen dagadnak izmai, van kitartás. Itt van újra szembe velem. Lassan a szín felé haladva érkezünk. Ez az – ilyen nagyszerűen szikrázik, ott van, ott ül szatír nevető vonala a hit gátja felett. Visszakapta bizalmát, értelmet nyert az életre. Meg merne ő is küzdeni: „disznófejű nagy úr”-ral.
Emlékszik arra a beállításra, amikor egy kissé lehajtva fejét, akartam rajzolni. Az volt a karaktere. Napokon keresztül kint ül az arcán. Ne engedje elszaladni magától. Őrizze, fejlessze, mert mindent elérhet az ember, ha belső vágyaiban élnek ezek az erők.
A világot mozgató erőket megérteni nem lehet. Hiába próbálkozik a szegény tudós rendszerbe építeni kis agyvelejével azt a nagy zúgó és őrlő malmot. Már a másik nemzedék nevet csacsiságán. Igen – érezni kell előbb, hogy valamit meg is érthessünk. Lélekkel, ideggel éljünk önmagunkkal a művészetben. A mindenség képét, titkát egy kép magában hordozza. Michelangelo Jeremiása. Az emberiség nagy tragédiáját megsejteti velünk. De ki tudná azt magyarázni, érezni, azt meg semmiféle eszközökkel magyarázgatni lehetetlen. Az emberiség útját a művészet táblája mutatja: Építészet, szobrászat, festészet, zene az mind együtt vallás. Ezek … meg a kor, korszakok történetét. Ettől olvashatunk, sejthetünk és gyönyörködhetünk. Beethoven IX. szimfóniája az emberiség legszebb imádsága a Mindenség urához. Ibsen „Peer Gynt”-je, Madách „Ember tragédiája”, ösvények a nagy hegy lábához, ahol buzog az örök érzés forrása. Keresse rokonságát a művészettel!!
Schaffhauseni óráját elveszítheti, még a vonatról is lekésheti, mit érnek a vele járó gyönyörűségek? Óra. – Egy vers – mely gondolatot ad, egy kép mely örök rabságba fogja. Egy nagyszerű zongora, vagy hegedűjáték, ének. Elmúlhatatlan szépséget ad lelkünknek. Elmúlik a káosz. Megtisztulunk általuk. Itt az út. Tessék. Mindenhez bizalom és küzdés kell, még ahhoz is, hogy a kezét kinyújthassa. Én megfogom.
Az útja Drezda felé vigye. Az körülbelül Németországnak a centruma. A képtáraiban minden idők nagymesterei képviselve vannak. Az új kor kínlódásai közelről szemlélhetők Berlin felől. A nagy német test vergődése és tisztulása tanulságos lehet. Látni és érezni inkább megfordítva. A tavasszal, ha ott lesz Maga, Drezda határába érkezem én is. Még nem tudom, hogyan, mivel, de ha másképp nem, füttyszóval, mezítláb is besétálok. Ne nevessen!, de tőlem kitelik, ha muszáj.
Mégis csak jól sejtettem és … a lekésést. Tudja soha sem tudtam volna azért haragudni, hogy valahonnan elmaradok, elkésem stb. Néha ahol a legjobban vártak onnan elkéstem. Fordultam más irányba onnan nem késtem le, sőt ott vártak igazába.
Reinach, Művészet kis tükre, jó kalauz és szótár annak az embernek, aki már járatos egy kicsit a művészet berkeiben. Elég néha belepillantani, hogy újra emlékezzünk a sok epizódra. A művész élete adja a művészetét. A művész életrajz adataiból ráismerünk a munkáira. Sajnos éppen a legnagyobb művészeinknek kevés a történeti hagyatéka, éppen ezért egy … a kimerítő adat. De aki a képet tudja már olvasni ott látja a művész belső lázait, szomszédait, szenvedéseit, iramát. No szóval az egész életét. Ha szerét teheti és alkalma van vásároljon ilyen dolgokat is. Akkor jól fog esni, ha néha a „Művészet kistükrét” fellapozva elmélkedik.
Szegény gobelin itt fázik valamelyik agysejtemben, várva, hogy gazdájának szeszélyére. Médi! Nekem színes órám, tehát nincs, ami mutassa, hogy mikorra? Egyszer – de ez biztos. Az életet nem perccel, hanem tartalommal mérjük. Az életem melyik zugába esik e kis gobelin megcsinálása még nem tudom. Majd a táncról későbben.
Pisztrángot nem fogtam, mert ezért nem is jártam, de csukát ép mert este hoztam két szép példányt haza. Reggel 6 óra körül kelek, néha sötétben, vagy 9-kor, ha korán ébredek. 1 óra halászat csukára és mászkálás, nagy séta, töprengés egy kicsit festek 2-3 órát. Már egy-két nap választ el a nagy munkától. Úgy készülődöm reá, mint a vemhes állat. Kívülről belülről azt a kis vitorlást megvizsgálom, össze-össze csapom gondolatszárnyaim, megbírják-e a nehéz viharos szép szeleket. Hat drb. nagy vászonom kiterítve ásítozik. Az egész padló teleszórva rajzokkal, … hátukon. No, ha ide valaki most belépne, elsajnálna.
Kedves Médiusz (ez lesz a neve). Ha a levele később érkezik és munkámba talál. Sokáig várhatta volna válaszom. Így … küldöm a választ, de azzal, hogy olvasni én tudok, de levelet írni nem mindig van kedvem és időm. Ez nem tartozván a mesterségemhez. (Inkább lerajzolnám, ha lehetne a levelet is. Egyszer meg is kellene próbáljam ott a szög fejét jobban eltalálom). Tehát kérem nagyon, ne sajnálja gondolatát közölni velem, még akkor sem, ha nem kapott reá választ, mert nálam ami késik, még nem múlik.
No csak lettem volna a ház másik felébe, visszapuffantottam volna a labdát – csak úgy ízibe. Mindjárt egy fogadást kereshettem volna, ki nagyobbat?
Néha jó volna, ha itt rúghatna bele a labdába, had lássuk a mozdulat. Most pláne jó volna. Képzelje. Emlékszik arra két táncoló figurára. Ezek kinőtték magukat alaposan. Már a vászon készen van, hogy reá fessem őket. Persze az a kis rajzocska sok és érdekes vázlatoknak lett testvére. Egy este belenyúlt az éjbe is a munka, született meg az egészből egy kompozíció. Micsoda öröm. Már fájna fejem, honnan, miképpen aktmodellt hozzuk.
Médiusz! Vigyázzon levelem ne kerüljön senki kezébe, mert nagyon megbántana vele. Nem szeretném ha avatatlan, soraimat olvasná. Ez nekem egy borzasztóan nagy szégyenérzést okozna, mivel természetem csak bizonyos dolgokban közlékeny és az mindenkivel szemben. De az ember belső rejtett titkait és lázait, aki meggyengítette az hallgassa.
Innen van, hogy levelet ritkán szoktam írni, mert én nem levelet írok, hanem egy kis darabot küldök az életemből. Ezt pedig rejtse el magának és az időnek:
Emre
Jigodin címe
(Zsögöd Csík m.)
/Grünn Médi följegyzése a levél végére/:
Kicsi koromban nagyon érzékeny voltam, emiatt sokat szenvedtem, mert kicsúfoltak érte a következmény az lett, hogy minden amit ezért kiirtottam magamból kezdem visszaszerezni, de csak most. Egy pár levél kivételével egy sem volt saját érzésem, tehát a hatások által hívva elő. Saját érzéseim ki voltak irtva. Képzelhet még egy nagyobb poklot, mint amilyenben én lélegzettem. [sic!]

6. Nagy Imre életrajzi adatai

1893. július 25-én születtem Csíkszereda Budai N. Antal u. 2. 1906-ban iratkoztam be a gimnáziumba. 1908 gyergyószentmiklósi polgiskola, 1910 csíksomlyói tanítóképző. Iskoláim gyors váltakozása annak tulajdonítható, hogy az akkori katolikus iskolai keretek nem bírták a mozgékony, szókimondó ifjúságot. Az akkori példa, az alázatos, nagyképű, szűzies önfertőző ifjúság volt, akik eminens osztályzattal, jó magaviselettel az életben majd mind lemaradtak.
1914. évi világháborúba a 24.ik honvéd zászlóaljnál 1915-ben az orosz fronton, 1916-ban, mint főhadnagy iskolást katonai szolgálat alul felmentve, Budapesti képzőművészeti főiskolára iratkoztam be. 1918-as forradalom ott ért. Sok éhezés, nyomor után a kecskeméti művésztelepen kapott m. ösztöndíjat két évigre. 1922-ben visszaállott utazási lehetőségeket igénybe véve hazajöttem Csíkzsögödre, szülőfalumba. A forradalmi évek, a sok nélkülözés véglegesen a művészet mellé állított, mégpedig a mellé a művészet mellé, ami a nép nehéz, küzdelmes, törhetetlen életét fogja ábrázolni.
1925-ben Erdélynek nagyobb városaiban kiállítva mondhatnám teljesen leégve végződtek. Az akkori korszellem a nyúzásra ment, amit látva teljes aszkéta életet élve fogtam neki külföldi útjaim beszervezésére. 1926-tól 1932 minden évben egy kiállítást rendezve az 1926. évi oly brassói sikerrel jár anyagilag, hogy egyet megkezdhettem a külföldi utam és múzeumlátogatást.
Több külföldi kiállításra hívtak meg: Velence, Nürnberg, London. Anyagilag felszabadulva teljes mértékben tudtam művészeti céljaimnak élni. Egy kis gazdaságot a modellek kéznél kaphatósága miatt, de később gazdasági útmutatónak (kísérleti telepnek) fejlesztettem az idők folyamán hiábavalónak bizonyult az a tervem, hogy lakásom és mindenem egy művészteleppé alakuljon át.
1940. A Magyarországhoz való csatolás nem sok reménnyel kecsegtetett. Láttam az akkori állapotokat, visszahúzódva csak a festésnek éltem. A kibontakozó világháború 1943-ban engem is beállított katonának a székely határőrséghez. Az események gyors kialakulása Budapesten ért, visszatértem Csíkzsögödre. Először életembe iratkoztam pártba be a Magyar Népi Szövetségbe, ahol két évig 100 bizottsági tagként szerepeltem. Gazdaságom újbóli beindításával, ami nagymértékben igénybe vett, sőt betegségem arra késztetett, hogy lemondjak minden aktív munkáról. 1947-ben újból elkezdtem festeni, s egyben tagja lettem a művészeti szakszervezetnek. 1949. nov. 4-ével kineveztek tanárnak a Művészeti Intézetbe.

7.
Akvarell oktatás tanmeneteII, III. év, IV. év részére
Tanmenetünk rövidre vont ismertetése azon gyakorlatoknak, amik múlhatatlanul szükségesek az akvarellel való festés elsajátítására. Technikája mikor és milyen terjedelemben nyerjen alkalmazást.
Az akvarell anyaga mivel szorosan halad a képzőművészet-technika és eszközének ismereteivel egyben a tanuló tudását, képességeit foglalja össze (rajz, forma, tónus stb.). Nem esik egyoldalúságba kartársi kölcsönhatás szakszerű irányítása mellett. A rajzolásnak csak egyik módjában való járatosság a közhasználatra nézve értéktelenné teszi a másikat is.
Serkenti a közvetlen kifejezési módra. Segédeszköz a megfigyelések, kompozíciók, színek feljegyzésére és a végén az önálló művészi kifejezési módjának.
Tanmenet egy évi anyagának elosztása.
I. félév 13 hét, II. félév 15 hét.
I. félév anyaga
I. hét 2 ó anyag és eszközök ismertetése
II. hét 2 ó anyag és eszközök ismertetése; gyakorlati elsajátítása kiindulási módnak vonal, folt, a tárgyak megszerkesztése vékony vonallal és kivitelezése. A tárgyról vázlatos felrajzolás kicsinybe a rajzlap szélén.
III. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Réteges fejlesztési s szerkesztési mód. Egy kis skicc az eredeti kivitelezéshez. Foltfestés egy színnel
IV. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Foltfestés két színnel. Fényfoltok kihagyása, alapszín (fehér) használata
V. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Tömegek foltban való meglátása. Papírragasztási módok
VI. hét 2 ó Színek ismertetése. Színnel való fogalmazás. Színek ismertetése és egymásra való hatása
VII. hét 2 ó Színek ismertetése. Főszínek. Festék anyaga előállítása, kezelési módja, ecset stb., papírok.
VIII. hét 2 ó Forma és szín együttes hatása. Forma elmaradhatatlan járuléka a szín.
IX. hét 2 ó Formakeresés színnel. Aránymérés ismertetése
X. hét 2 ó Festési módok. Száraz festési mód, vonalas kezelés
XI. hét 2 ó Festési módok. Vizes festési mód, lágy lazúros formák.
XII. hét Fényhatások. Színek térbeli elhelyezése. A legsötétebb és a legvilágosabb pontok és formák felismerése.
XIII. hét Színhatások kombinálása. Színek ereje és mélysége

II. félév
XIV. Ismétlés, összefoglalás. Fejtanulmány. Összefoglalás anyag és technikáról – Nagyecsetek és a ponzsiának [sic!] itatóskák használata.
XV. Ismétlés. Összefoglalás. Artisztikusság. Színek közvetlen használata. Színvázlat kicsinybe.
XVI. Teljes színhasználat. Pontos színutánzások. Finomabb színkeverés.
Természetben való festés. Kisebb táj-, utcarészletek.
XVIII. Természetben való festés. Kisebb táj-, utcarészletek.
XIX. Atmoszféra. Nagyobb tömegű színek és foltok összhatása, dekoratív látása.
XX. Atmoszféra. Nagyobb tömegű színek és foltok összhatása, dekoratív látása. Virágcsendélet, tónusértékek kijelölése a rajzlap szélén.
XXI. Perspektíva. Tájrészletek. Természetbeni festés módjának és technikájának ismertetése. Táj megszerkesztése. Béka perp. madártávlat stb.
XXII. Perspektíva.
XXIII. Kompozíció. Tervek, kompozíció, színes feljegyzések, 2 figurával.
XXIV. Kompozíció. Tárgyak karakterének kimélyítése
XXV. Térképzés. Nagy térformák elrendezése, komponálása.
XXVI. Fejtanulmány. Síkok elhelyezése a térben. Fény és árnyék komponálása, összefogott és leegyszerűsített forma meglátás
XXVII. Egész alak festése.
XXVIII. Egész alak festése.
A növendékek nem tudták az anyagismeretet megszerezni az akvarellből a kevés foglalkozás miatt. Az előző órának anyag ismeretével fogtak munkába (pl. dekoratív szak). Ennek elkerülése céljából egy egész du. kellene foglalkozzanak a növendékek az akvarellel. A munkájuknak ˝ ó beindítás, kb. 1 óra ami leköti, már az utolsó negyedórába készülődés a következő tantárgyhoz, tehát egyúttal kikapcsolódik, sőt a további munkájával az előbbi dolgait is elrontja egy figyelmetlenségével.

8.
Akvarell oktatás kiértékelése az 1950. évi I. félév ésnegyed évében.
Katedrám csak 1949. nov.-ben foglaltam el, amikor már a tanítás javában folyt. Az első honap dec. A növendékek képességbeli megfigyelésével, anyagbeszerzéssel, annak ismereteivel indultunk, az akvarell technikájának elsajátítása felé. Az indulás igen nagy érdeklődéssel kezdődött. Lassan mind alábbhagyva megriadtak saját kezdeményezéseiktől egy pár növendék kivételével. Ekkor szükségét látva fogtam hozzá tanításom kivitelezéséhez, ugyanis ekkor már egyénenként ismerve a hallgatókat, módszeresen lehetett és egyénenként foglalkozni. Ezt megelőzőleg sok időt vett igénybe amíg az egyes fakultásokon a növendékeim rajz és egyéb képességét kitanulmányozhattam. Az első félévben kötelező tárgy volt az akvarell, a második félévben fakultatív tárgy maradt, így csak azok a növendékek járnak órára, akik ennek szükségét érzik és az anyagot szeretik.
A képzőművészet első és legfontosabb alapja [a] rajztudás. Ennek megszerzése a más fakultásokon történik, amit ebbéli ismeretei a növendéknek fejlődik, lesz a felfogásában és végrehajtásában gyorsabb. Már pedig az akvarell úgy is, mint anyaggyűjtés, vagy önálló alkotás, nem tűr pepecselő munkát, sem tétovázó végrehajtást. Így tehát a növendék voltaképpen az akvarellnél vizsgázik az elmúlt hetek … ismereteinek előmeneteléről.
Általában a nov. súlyos anyag hiánnyal kell küzdeniük, még csak alkalmunk sincs a jó anyagról fogalmat szerezni azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs. Nincs sem festék, sem papír, de még ecset sem. Akvarell festék gyártásával az intézet próbálkozik, az ecset kérdése már gyártás alatt van, ami szintén az intézet keretében megy. A papírkérdés lesz a végső és a legnehezebb, mivel azt az ipar nélkül vagy segítség nélkül megoldani nem tudja. Természetes rossz anyaggal nem lehet dolgozni, még akkor sem, ha kezdők vagyunk, már pedig a fenti akadályokat a felső hatóság kell megnyugtatólag elintézze. Amennyiben jó anyagot tud a növendék szerezni, nagyobb lendülettel és szenvedéllyel fog menni a munka.

9. Nagy Imre feljegyzése, 1951. IV. 20.

Előkészületek az állami kiállításra; vázlatok tervekkel.
Szovjet anyag felhasználásával, illusztrált könyveket és akvarell anyagot mutattam be.
Piktúrába újításként vezettem be az akvarellfestésnél a közvetlenséget, mely szerint ecsettel rajzol a növendék. Ezzel elérjük azt a munkafolyamatot, melyet nyomon lehet követni.
A múltban agyonretusálták a képet, elnyújtva a kép kivitelezését, ami által elmaradt a közvetlenség s így a koncentrált megfigyelés. Voltaképpen az akvarell mint anyaggyűjtő – munka közben – tudásunk minden ágát összegezi. Ebből pedig következik a nagy egységek lényeges meglátása, karakter, típus azonnali felismerése, ami a mai kialakuló művészetnek fontos része.
Kolozsvár, 1951. IV. 20.
Nagy Imre

10.Tessitori Nóra Nagy Imrének 1967. jún. 25.

Cluj, str. Jon Vidu 13.
Drága Imre,
kimondhatatlanul fájt nekem, hogy amikor Maga az elmúlt napokban nálunk volt, olyan rettenetes fizikai és idegállapotban voltam, hogy képtelen voltam betegágyamból felkelni, hogy Magát üdvözöljem.
Pedig gondolatban melegen megöleltem Magát – hiszen jól tudhatja, hogy megismerkedésünk első percétől kezdve, mindmáig – milyen őszinte, meleg barátsággal szeretem Magát, és milyen rajongója vagyok a Maga művészetének. – De olyan szörnyű főfájással feküdtem, – a még lázas grippémmel – és olyan rosszkedvű voltam, hogy nem tudtam volna Magát azzal a Tessitori Nórás, napsugaras kedvességgel üdvözölni, amit Maga tőlem megérdemelt volna. Rossz idegállapotban voltam.
De erősen remélem, hogy amikor ősszel hazakerülünk Luigival a készülő gyógykúránkból (Parajd, Félix), és Maga olyan aranyos lesz, hogy újra felkeres minket, vagy pedig mi keressük fel Magát otthonában, kipihent idegeimmel, jókedvűen ölelhetem meg.
Minden szeretetemmel kérem, nézze el a múltkori visszavonulásomat, sok-sok meleg üdvözlettel:
Nóra

11. Varga Nándor Lajos Nagy Imrének, 1969. ápr. 29.

Kedves Emre, már igen vártam leveledet, végül is örülök, hogy tisztán látom a nyári beosztásodat. Szeretnék nagyon találkozni veled s eléggé össze tudom most egyeztetni a menetelemet. Én előbb mint június 10, nem tudok menni, 8-án várom egyik jó barátomat Amerikából. Pár napot együtt töltenénk. De június folyamán kb. 25-ig Szentgyörgyön leszek, s ha Zsögödön vagy meglátogatlak, vagy megbeszéljük otthon a találkozást. Kívánom, hogy egészséged erősödjön, s ha megölelsz, ropogjanak a bordáim.
Szeretettel ölel ö. b.Nándor Lajos.
Bp. 969. ápr. 29.

12. Varga Nándor Lajos Nagy Imrének, 1969. aug. 5.

Emrém, hosszas huza-vona után most már biztosan megyek aug. 27- vagy 28-án s ott leszek szept. 15-ig. 16-án már vissza kell hogy jöjjek – Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus lesz Bpesten, s én is delegált tag vagyok.
Szeretettel ölel Laji
Remélem otthon leszel?

Jegyzetek

1. Nagy Imre: Ahogy Csíkba megérkeztem... Önéletrajzi írások. Cikkek, vallomások Nagy Imréről. Szerk.: Gelencsér Zsigmond. Európa Könyvkiadó, Bp., 1983.
2. Szabó András: Nagy Imre érdemes művész életrajzi vonatkozású dokumentumainak repertóriuma. Hargita Megyei Múzeum, Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 1993.
3. Nagy Imre leveleiben lehet nyomát találni, lásd: 2. jegyzet


	2006. VIi. ÉVFOLYAM 2. SZÁM (24.)
Az Erdélyi Művészet huszonnegyedik száma Skultéty Sándor dr. Uray Zoltán Albert András Porsche László Petroczki Géza Dévai György magánszemélyek, valamint az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával készült. Főszerkesztő: Veres Péter Olvasószerkesztő: P. Buzogány Árpád Munkatársak: Tibori Szabó Zoltán, Murádin Jenő, Szücs György, András Edit, Róth András Lajos, Németh Júlia A szerkesztőség postacíme: 535600 Odorheiu Secuiesc, str. Victoriei 34/5, jud. Harghita, România Tel: 0744-308-812 E-mail: veresp@kabelkon.ro Nyomda: INFOPRESS Székelyudvarhely Kiadja: LITERA KÖNYVKIADÓ Székelyudvarhely Felelős kiadó: Veres Péter ISSN 1582–0149	Művészi üzenet a felhők honából Soó Zöld Margit kiállítása a Barabás Miklós Céh székházában Az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapítótagját, Soó Zöld Margitot köszöntötték születésnapján, július 9-én a céhtagok, valamint a festő- és grafikusművész barátai, ismerősei. Az ünnepi alkalomból megnyílt tárlatnak helyet adó kolozsvári, Farkas/Kogălniceanu utca 27. szám alatti székház kiállítóterme szűknek bizonyult a mintegy száz vendég befogadására, így aztán a tárlatmegnyitóra stílusosan, a pasztellek hangulatát idézve, a természetben, az udvaron, a vén diófa árnyékában került sor. Felhők honából, ég guzsalyából Fonja folyóra, rónára, tóra... Nem véletlenül jutottak eszembe a verssorok, amelyek mintha az alkotás pillanatában örökítenék meg a művészt. Artisztikus felhőtérképei olyan változatosak, amilyen az örökmozgó, mindegyre átalakuló, változékony égi panoráma. Az égbolt művészi földrajza évek óta foglalkoztatja Soó Zöld Margitot, a téma számára megunhatatlan és kimeríthetetlen. Olykor pedig még főszerephez is jut, mint például a jászdózsai táborban készült alkotások esetében. A művész dimbes-dombos tájakhoz szokott szemének a magyar alföld különleges élményt jelentett, s itt mintha az égi végtelen a földi határtalansággal feleselne. A maximálisan kiszélesített, meghosszabbított látóhatár, az ég és föld találkozása, egymásba olvadásuk, s a szüntelenül gomolygó felhők uralják a tájat. A felhők, amelyek hol eső előtti súlyos terhüket vonszolva szürke elnehezültséggel lógnak be a képbe, hol barnás árnyalataikkal telítik azt, hol pedig rózsaszínbe hajlón teljesítik ki a színskálát. Az uralkodó azonban a kékbe vegyített szürke, megannyi változatával. A földet-eget egybemosó lapos alföldi tájjal mintegy feleselni látszik a művész számára ismertebb, otthonosabb hegysorozat, sajátos alakzataival, felhőkbe vesző csúcsos hegyormaival. A táj hangulatát sugalló, élmény szülte művészi felhőtérképek ezek. Utánozhatatlanok a maguk nemében. Az ég, a föld, a fák, a táj magánya hol drámai akkordokat sejtet, hol a béke, a nyugalom leheletét sugallja. Érzelmesek, de soha sem érzelgősek ezek az ábrázolások. A táj, a hegyes-dombos vidék, a nagy magyar alföld, vagy éppenséggel a háborgó tenger létünk színhelyeiként tekint le reánk a kiállított munkákról, mindahányszor tapintható környezetet teremtve. Oly érzékletesen, hogy néha szinte érezzük a fű, az avar, vagy a víz illatát. Ha van filozófia a teremtett látvány mögött, és kétségtelenül szembesülünk vele, az a rácsodálkozásé, a természettel való azonosulás vágyáé. Az alkotás kínját-örömét maximálisan kiélvező, szüntelenül munkálkodó, önmagával rendkívül igényes művész, mint eddig még minden kiállítása alkalmával, most is hozott valami újat. A napraforgós, repcés mezők és színes szőttesekre emlékeztető tavaszi tájak pazar pompájától a maximális visszafogottságig terjedő színvilág, a művészi megjelenítés tömörsége, ökonómiája a legújabb alkotásokban mintha még hangsúlyosabbá válna. A túlbeszélés, a részletek túlzott hangsúlyozása sohasem veszélyeztette Soó Zöld Margit munkáit, legújabb pasztelljei azonban már valósággal tüntetnek sallangtalanságukkal és tömörségükkel. A narancssárga vagy a fekete dominanciája immár a kizárólagosságig terjedően uralja a képet, irányítja a figyelmet a lényegre. Soó Zöld Margit még egy lépést tett az absztrahálás, a szintetizáló művészi átlényegítés felé. Kedvencei, a gyakorta valósággal emberi alakot öltő fák, gyökerek megannyi alakváltozata mintha emberi sorsokat is szimbolizálna. A kidöntött, megsebzett fa éles törésekkel szabdalt vonalhálói, vagy a görcsbe merevedett, sajátos fintorokba torzult, olykor egyenes antropomorf gyökérvariációk ismerős helyzeteket juttatnak eszünkbe. De persze túl az allegórián ezek a munkák elsősorban a lenyűgöző látvány erejével hatnak. A színek és formák ökonómiájával, sajátos összhangjukkal. A tájba harmonikus elemként lopódzik be az épített környezet, a dombot belakó falu elszórt házaival, hogy végül a színteret a művész számára különleges élményt jelentő Dubrovnik vegye át sajátos mediterrán építészetével, hangulatával, levegőjével. És lehet, hogy éppen az Adriai-tenger mélykék vizéből bukkant elő az a kagyló is, amely a többi munka hangvételétől némiképp eltérő, sajátosan érzékletes, majdhogynem érzéki csendélet ihletőjeként szolgált. Soó Zöld Margit a székház méreteihez igazodó kamarakiállítással lepett meg, de a kiállított húszegynéhány munka, köztük a legfrissebbek is, betekintést nyújtanak munkásságának leglényegesebb vonulataiba. Tematikailag talán csak az általa szintén kedvelt vízi világ, a Duna-delta hiányzik a valogatásból. A kiállítás-rendezés a műfaj nagymesterének, Unipán Helgának a műve. Németh Júlia Kolozsvár Fényképezte: Horváth László „Nincs út más számunkra mint önmagunk” Zsögödi Nagy Imre ismeretlen levelei, naplója 2004 őszén Kolozsváron vásárlással került a tulajdonomba Nagy Imre (1893–1976) festőművész által Grünn Médinek (Lovrin, Torontál megye) 1924–25-ben címzett 5, valamint egy hozzá írott Tessitori Nóra (1967) és két Varga Nándor Lajos levél (1969). A Grünn Médinek írott levelek között egy „Nagy Imre festőművész úrnak Baia-Mare Híd utca 4” postacímre Grünn Médi által megcímzett üres boríték is található. A Nagy Imre–Grünn Médi kapcsolatról sem önéletírása magyarországi kiadásához fűzött levelek,1 sem pedig Szabó András dokumentum-gyűjteményében2 nem szerepel levél sem tőle, sem hozzá címzett. A Följegyzésekben (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 186-189, 191.) azonban meglehetős részletezettséggel idézi föl kapcsolatukat: 1924-ben Tusnádfürdőn találkoztak egy portrémegrendelés teljesítésekor, amikor is testi kapcsolatba kerültek és a Grünn család becsületbeli dolognak (még párbaj is szóba került) tekintette, hogy Nagy Imre vegye feleségül a lányt. A frigy azonban nem jött létre, de a festőt is megviselte a történet, mert „Médin rohamosan tűntek elő az annyira titkolt tudathasadás jelei. Szemem előtt omlott össze ez az egészséges lány”. A hozzá írott meglehetősen hosszú Nagy Imre levelek forrásértékűek, hiszen részletesen fölidézik a festő, a pályája elején járó képzőművész emberi, alkotói problémáit ugyanúgy, mint a vágyait, művészeti utazásainak a terveit. Az elolvasni nem tudott szavak helyét így jelöltem: /…/ A másik két levél csupán csak személyes adalék Nagy Imre emberi, baráti kapcsolataihoz (Varga Nándor Lajos). A levelekkel együtt lévő kockás füzetet az időpontbejegyzések szerint 1950 első öt hónapjában használhatta Nagy Imre. Kizárólag az ő szűk időre szabott akvarell-tanításával3 (Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, 1949. nov. 4. – 1950. június) függ össze, ezért is fontos, forrásértékű dokumentum. Kézzel, kék tintával vagy ceruzával írott bejegyzései tartalma: Program analitic (4 old.), Életrajzi adataim (1 old.), Előkészületek az állami kiállításra, vázlatok, tervek stb. (fél old.), Nagy Imre életrajzi adatai (2 old.), Mi a fény, színek, papír, paletta, ecsetek (4 old.), Kolozsvár 1950. II/16. Marxlenini tanítás osztályok, osztályharcok (3 old.), Kapitalizmus (4 old.), Kolozsvár. 1950. III/2. Marx és Lenin tanítása az államról és a proletárdiktatúra problémája (5 old.), 1950. márc. 22. Marx-Leninizmus (4 old.), 1950. III/30. Semmi sem örök. Filosophia története (6 old.), 1950. IV. 13. Földes előadó. Harc a polgári és kozmopolitizmus ellen (4 old.), 1950. IV. 20. Tanításaink eddigi összefüggéseiben tanuljuk a művészeti összefüggéseket (4 old.), 1950. IV. 27. Proletárerkölcs (2 old.), 1950. ápr. 4. Kap. általános (2,5 old.), 1950. máj. 11. 12. előadás: Szovj. korm. bols. pártjának állásfoglalása (4 old.), 1950. III. 30. Pedagógiai előadás sorozat (2 old.), 1950. ápr. 4. Szocialista nevelés alapelvei (3 old.), 1950. jún. 1. Pedagógia (2 old.), tanítványok (1 old.), Autobiografie, 1950. I. 7. (2,5 old.), Akvarell oktatás tanmenete II. III. és IV. év részére (4 old.), a növendékek… (fél old.), Akvarell oktatás kiértékelése az 1950. évi I. féléven és negyed évében (1 old.). Mindezek elsősorban Nagy Imre akvarelltanítási gyakorlatába és a hallgatott előadások jegyzetein keresztül a tanári továbbképzés 1950-es tematikájába engednek bepillantást. Sümegi György Budapest 1. Nagy Imre Grünn Médinek Lovrin (Torontál megye) Zsögöd, 1924. dec. 20-án Hiába írja és követeli a Katalin megszólítást, mivel az én szememben és lelkembe még mindég csak a Médi, (igaz, hogy már más formában, több tartalommal és egy nagy felbuzdult lélek hatalmas szárnypróbálgatásaival). Felbuzdult lelke kergeti a repülő lepkét, mely után hiába kapkod. Keresi és tapogatja önmagát, fut, nevet, sír, örül és keresve keresi azt akinek mindezeket lerakja. Keresi az Istenét és keresi azt, akivel elébe járulhat: Ádámot. Az embernek minden tevékenysége a boldogság megszerzésére irányul; de bírására jogcímünket nem tudjuk felmutatni, mert csak a képzelőtehetségünk van meg hozzá, de biztos megőrzésére nincs elég erőnk. A boldogságot keressük és csak nyomorúságot, és halált találunk. Képtelenek vagyunk, hogy ne kívánjuk a boldogságot, pedig nem szerezhetjük meg. Úgy érzem, hogy ez a vágy azért maradt meg bennünk, hogy bűnhődjünk. Itt születik meg Beethovennek minden imádsága és minden művészet, amikor érezzük, hogy képtelenek vagyunk mind az igazra, mind a jóra és alázatban kitárjuk karunkat a segítségért felé (a zenébe a festészetbe) a Nagy Isten lábai felé. Hogy örülhet, hogy láthatta Rembrandt keze munkáját és örülök nagyon, hogy érezte is Beethoven Múzsáját. Jövőben majd írja meg mik azok a képek amiket látott, addig kikeresem én is, hogy mik vannak Casselba Rembrandttól. Talán nem marad örök sóvárgás és remélhetem, hogy egyszer szemtől szembe fogom látni azokat a műveket, amik után vágyódom. Még jobban örülök annak, hogy már kint van Casselba s kiszabadult az itteni környezet kedvezőtlen hatása alul. Szerencséje is egyúttal azon új emberek társasága, akik tudnak új érzéseket is adni és mutatni. De vigyázzon ne menjen szemlélődni olyan pontra, amely akart kicsinysége miatt lábunk alul kiszalad. Az ember könnyen botlik és minden botlásáért újra kell szülessen, ha Rembrandt stb. társaságába akarunk tovább élni. Környezetem, Balázsiék egész csik minden olyan súlyos meg nem értő szívtelenséggel nehezedik reám, hogy fel kell itt jajduljak. És mennyi kényszer ide zár, hány lakat köti lábamat. De egyet megengedett a mi korunk, hogy elbúsulhassam minden szívem fájását, egy önportréba, melyet barátcsuhába fogok öltöztetni. Azt hiszem erre az alkalomra fel is fogom a csíksomlyói egyik barát, barátom ismeretségét használni úgy, hogy esetleg ott helyben, a zárdában dolgozhassam. Eddig is furcsának talált itt engem néhány ember, de most sült bolondnak tételez fel. No de hát minden mindegy legfőképpen, hogy ezek mit gondolnak. Ha minden jól megy a tavasszal okvetlen én is megyek kifelé. Szeretném, ha erre az időre kint tudna maradni és együtt néznénk meg egy pár várost. Előbbi levelemben akartam erről írni, de attól féltem, hogy hátha nem kerül egyenesen a kezei közé levelem. Már pedig addig ne tudjon senki minderről, amíg szíve nem elég erős arra, hogy értem és amiért küzdök dobogni ne merjen. Tehát, ha rajtam kívül álló dolgok megengedik ápril indulnék, még ha kell mezítláb és csak úgy fütyörészve. Úgy intézzen mindent, hogy legalább júniusig kint maradjon. Az elmúlt hónapban sokat dolgoztam, reggeltől estig. Ezt itt soknak kell …, de a miféle ahhoz képest, amit én néha elbírok. Bicsérdy mester pár tanácsát most teszem próbára, (amit ti. még nem ismerek). Reggel az ágyból úgy alsónadrágba kimegyek a hóba mosakodni. Médi (de nem a régi) írja, hogy most olyan dolgokban is hisz, amiből ezelőtt még álmodni sem mert. Az ember a jó és a rossz örökös csatájában él. Így van Maga is amikor a szélsőségekben kezde járni. Lesz talán egy olyan idője is egyszer, mikor megtagadná a mostani lelki élményeit. De ha lesz Magába erő, leküzdi, hogy még az eddigieknél is szebb formába nyilatkozzék meg a mindenség örök titka. Az Édesanyját nagyon szeretheti, mert egy segítő gondolatot, amit felfedzett abba a könyvbe, Neki küldené, hogy segíthessen rajta. Az anyákat lehet is szeretni, ők a lemondók áldozathozók megértik és ők azok, akik a világot mindig szebbre akarják szülni. Drága gyermek! kívánom, hogy testben lélekben megerősödve gyűjthessen egy kis hasznot a külföldi útjából a részemre és ne legyen kitagadottja a művészet otthonából. Az eddig olvasott könyveket úgy küldtem, azokból kikereshesse, amit magával vihet az életbe. Távol áll tőlem arra gondolni is, hogy én jelöljek a maga számára ösvényt. A tanács arra való, hogy ne bántsuk meg, mondja egy közmondás. Ezzel a reggeli kúrával elértem annyit, hogy most nem vagyok náthás, eddig pedig nagyon sokat kínzott. 18o-os hideget minden fázás nélkül kibír a kalaptalan fejem, mert talán nem is emlékszik, hogy a nyáron elhagytam a kalapviselést és azóta nem is járt a fejemen. E héten Kálmánéknál festettem. Van egy új cselédjük, aki mikor hozzuk jött egy érdekes Magdolna képre inspirált, de amikor hozzá akartam fogni tűnt fel hirtelen változása, úgy hogy eredeti tervemet meg kellett változtassam s a képből „fésülködő nő” készül. Nevette is a Jolánka, amikor mondom Neki, hogy ennek a leánynak inkább olyan „legénycsalogató” képe van, mint bűnét bánó Magdolna. Egy pár napra reá feltevésem gyakorlati nyomait is láthatta. Minden különösebb mozzanatáról számoljon be, annál is inkább, mivel egy jól átérzett levélben újraélheti az eseményeket. Én részemről nem szeretem a levélbeli cselekvést, inkább megfestem vagy rajzolom. A mai levele is egy szépen átélt esemény. Úgy hogy én egész jól élvezhettem minden sorát. Itt a nyitja a művészetnek; mindent átélni, amit csinálunk, hogy a lelkünk nyoma ott maradjon. Ez pedig múlhatatlan, örök és öröm aki csinálja annak és kárpótlás minden szenvedéséért. Itt a közmondásnak igaza van annyiban, hogy az ember a saját lábán, tapasztalatain ismerheti meg önmagát. De akit szeretünk azt tudjuk is büntetni és méltányolni, annyiban nincs igaza a közmondásnak. És jók azok a gondolatok, amik érzéseinket betöltik egy-egy gondolkodó könyvén keresztül. Ha ott németben megkapja szerezze be Az „Örök unitáriusok” Mereskovszky-től. E könyv szépen szemlélteti, mennyi és milyen sok út vezet az Isten felé. A legkisebb állattól és atomtól az Istenig juthatunk el érzésünkbe. Milyen vándorlás az élet útja Isten felé és még milyen lehetősége van meg az emberben a fejlődésnek. Emre /Grünn Médi feljegyzése a levél végén/: Azt hittem régebb ismerem magam hiú beképzelések voltak mind 2. Nagy Imre Grünn Médinek Zsögöd, 1925. február 22. Annyi kétség annyi gyötrelem között szalad el az az idő, amióta nem írtam. Már úgy volt, hogy az apámat temetni fogjuk, ő jobban lett, de az anyámat már a 11 hete kínozza a malária. Még most sincs semmi javulása. Nincs reményem, hogy jobban legyen belőle, mivel a sok izzadás annyira tönkretette. Ilyen nyugtalan élet mellett, különös szerencsém volt, hogy mégis tudtam dolgozni, sőt ez az esztendő talán egyike azoknak, amelyek termékenységben felülmúlja az elmúlt évek munkáját. A tél egy pár különösebb megnyilvánulását, egy pár jellegzetes fejet sikerült kedvemre megcsinálni. A 60 drb rajz között és egy jó néhány nőtt nagyon hozzám. A viszbádeni életében és körülményeiből keveset tudok és szinte sajnálom, hogy eljött Kamelből és hogy is hagyhatta ott azért a kis flancért az(t) a nagyszerű képtárat. És az a környezet, mely mellette él, kiesnék a mindennapos európai életből. Erős kívánságom lett, hogy ott egyszer széjjelnézzek. Kapóra jött egy kérésem: Ha az ismerősei között akadna olyan férfiú, aki cserében töltene ebben a vad országban tetszés szerinti időt. Előre figyelmeztetem: itt csak nálam olyan ember bírná kiérdemelni a lejövetelt, aki a természetet szereti a maga vadságában, szereti a botanikát vagy foglalkozik is vele, vagy a többi elmondás és felvilágosítással szolgáljon maga. Szeretném, ha az utolsó levelemre még a kérdéseimre választ adna, mivel sorai hiányossága miatt nem tudtam egyet mást megérteni. Az ember fejlődése a sejten állatvilágon majmon (a hogyan írja) fejlődött keresztül, úgy mint csak képzelje el két sejtnek az elindulását az anyában az embrión különös formáin keresztül, még a születés után is mennyi mindenre van szüksége a testnek, hogy a lélek, öntudat megjelenjék. És hol van még az ember Goethétől, vagy Krisztustól stb. Akikbe a lélek nem /…/ és lapozva félre szállt meg. És mekkora az útja embernek, ha ma még csak ma a gyermekkort kezdte csak élni az ember. Képzelje el azt a társadalmat, amelyik a születésre a fajtára legalább is annyi gondot fog fordítani, mint a falu az ő jól kitenyésztett teheneire, vagy bikáira; hol van még csak ez is? Pedig alkohol-gőzben, pálinkában és /…/ továbbra is nem születnek a gyermekeink. A mai kor csak nem maradhat így, mely kitermelte a bestiát a Goethék után. Hiszen már a mai pontos rémhírterjesztő újságok, mint slágert írják meg, az ember húsevőket /…/ Európában. Annak a fajtának van jövője, melynek anyái a tökéletesebb gyermek után vágynak és a férfi az anya formáin a hivatást felismeri. A lélek magában sem örökké volt, azaz volt, de fel kellett ismerje és hogy birtokába maradhasson az őriznie is kellett. Miért van az, hogy nincs állandóan jó kedélyük, hogy miért nem haragszunk örökké? Ezt a kérdést levelezésen keresztül nem tudnám Magának megvilágítani, de lesz még alkalom szóban is foglalkozni vele. Krisztus és a házasság. Az első kérdései legyenek, ha találkozunk, ne felejtse. Krisztus reá jött arra, hogy egyedül menni, mint egy családdal hurcolkodni a másvilágig. A házasság ellen nem prédikálok. Ez a természet rendje, ez alól nem akarok kibújni, de irányítani és ha kell otthagyni azt igen. Egy házasságot is csak úgy tudok elképzelni, vagy semmit se, vagy mindent tudni. Mit ér az az élet, melyet a vad szenvedélyek kergetnek és még csak nem is mosolyoghat iróniával rajta. Ez a … Melyet az emberi fantázia (mert ez vadság is) félig állati és félig emberi formába öltöztetett és a tetejébe egy gúnyosan eredeti fejet rakott, mely állati erejével, emberi tudatával és egy kis isteni szikrával állja az időt, lesz idő….. Ez a bennünk lezajló erőknek külső megjelenítése formákban. … Az élet más, minthogy boldogságot keressünk benne, s aki azt keresi csak a halálban találhatja meg. Mondja Solon: senki sem lehet boldog halála előtt, mondá Krőzusnak. A színésznek úgy kell játszani, amint elő van írva, amint dirigálják. A színész tehetségével tűnjék el, mert ez amellett bizonyít, hogy nincs még őszinteség és önállóság. De az őszinteség két dologból fakadhat, tudásból és a hitből. A tudás megadja az erőhöz az utat, a hit segít a mán, a holnap hibáin keresztül segít. A környezete … ellen mindezek nélkül nem tud védekezni, s ha így van mindég olyan lesz, mint akik között él. Ádám, habár az eszkimók közé került is az „Ember tragédiájában” felismeri önmagát és szabadult tőlük. Amilyen van olyan fényképet küldtem legszívesebben küldeném el a lelkemet, mert tudom, hogy néha sok hasznát venné, de akkor mit csinálnék én. Vajon ilyen nagy májjal, tüdővel felszerelt lelket bírna-e a maga egészében: Emre /Grünn Médinek a levél végére írott megjegyzése/: Minden szava teljes igazság 3. Nagy Imre Grünn Médinek Szt miklós, 1925. aug. 14. Ezt a vidéket okvetlen meg kell nézniük. Fenséges a maga zordságában. üdv. Nagy Imre Közben már megérkeztünk Zsögödbe, hogy a dologban hiba ne legyen. üdv. (?) 4. Nagy Imre Grünn Médinek Zsögöd, 1925. aug. 15. Talán azért, mert olyan ritkán látom a természetet ebben a fenséges haragjában, azért tetszik. Nincs testemnek zuga melyiket meg ne rázná, azok a mélykék hegyek felett kóválygó, … felhők. Nekem soha sem jutott eszembe, hogy úgy fessek meg egy vízözönt, mint elmúlt elődeim csinálták; mit nyuvadoztak az emberek az utolsó szikla ormán. Nekem úgy jön hogy eltátott szájjal csudára nyílt, elfelejtett szemekkel, bámul az ember a természet őszi-haragján, vajúdásán, kínlódásán. Oly ritkán, de elámultam ma megint ezen a viharon, ami itt keresztül szaladt. Ott, ahol emlékszik kilőtt volna egy golyót a puskából a felett a hegy felett vártam meg a vihart. Addig gondoltam arra, hogy most indulok hazafelé, amíg bőrig vert az eső. Ha egy kicsivel több idő lenne estig bizonyára most javába festenék, de az idő nem futja a festést és így ültem asztal mellé pennával, hogy elmondjam valakinek, hogy mit láttam. Csacsiság az egész most gondolom, hiszen én úgysem tudom szavakkal megközelíteni, amit láttam, hát minek is írok? No de ez az, hogy néha muszáj valamit cselekedni, vagy kiáltani, vagy hallgatni, úgy mint ma a viharban; kiáltani, kiáltani!, de nem nyílt szóra szájam és álltam megdermedten egyedül, és körülöttem minden pokoltáncot lejtve, a nagy szél előtt. Így kerül néha össze a kiabálás, a hallgatással. S nem tudjuk, hogy kiáltanak-e vagy csak olyan nagy a csend, hogy az kiabál. Ez a levél sem ment fel a tartozások alól, tudom. Írás nem lenne jó olyan dolgok megbeszélésére, mely csak élő valóságban és a szavakban lehetséges. Időre érik minden és türelemre. El tudom képzelni, milyen rossz lehet Tusnádon, amiatt a sok eső miatt. Szerettem volna egy pár könyvet kezéhez juttatni, de nem volt alkalmam. A haza jövetelét is csak megsejtettem. A híreket is elég rosszul kaptam, mivel előbb jelezték, hogy feljönnek Szeredába. A beígért lapja, meg még mindig késik. Boriskával ma találkoztam és kértem, hogy valahogyan szeretném /…/ megrajzolni. Talán remélhetem. Holnap fogok egy új képnek, ha az idő megengedi: kicsi Nagy Istvánt a hegedűst fogom megfesteni és utána egy önportré jönne. Magát is szerettem volna kombinációba venni, de nem tudom szándékát, az itt maradás felől. S ha rövid impresszióm és találkozásom nem csak azokat a vonalakat láttam meg arcán, mely a régi Médire emlékeztetnek, ahol a külső környezet kényszer hatásába tehetetlenül nyugszik meg. Pedig nincs út más számunkra mint önmagunk. Ha nő más úton is jár, a lélek kútját, melybe előbb utóbb ugrania kell önmagán keresztül kell keresnie. Az a kút a férfi lelke, mely ha igaz, akkor feneketlen, nincs partja, melyre csendesen amikor jól esik kiköthessünk. Olyan, mint a természet maga. Ha élvezni akarjuk utána igazodunk, ha van megoldás és létezik, ez volna. Írjon mikor és mennyi időre jönnek. k. cs. Emre 5. Nagy Imre Grünn Médinek Bolond jó kedvem van. Még a bolhák is táncra perdülnek rajtam. Már hetek óta nem bírok magammal. Felgyűlt az erő. Persze nem dolgozom, kint járok a mezőn, nagyokat kurjantva, fütyörészve egyik hegyoldalról a másikra hajigálva röpítem búgó „Dávid” híveimet, „Góliátot” még sehol sem riasztva fel. Képzeletem messziről sejti rémes … barna haját; a „disznó-fejű nagyurat” (Adynak egyik verse, amit nagyon szeretek). Ej csak most jut eszembe, hogy mi másképpen akarám kezdeni a betűvetést. Hát – úgy is volt az, hogy pont éppen szembe ült le velem az asztal sarkához. Akkor ismertem meg. Ez a két szem – gondoltam magamban – hát a szemöldöke. Ejnye – hisz én már régen nézegetem azt a fotográfiát – ott ne – az asztalon van. Merészen furcsán hajlik valami elszelídített réce-rucák felé. És én ezek után készítem és csendesen bele az éjszakába. Mi az, ami úgy hasonlít rám, hol van itt az az ismerős. Mi benne ami rettentően én vagyok. – Egy év elszaladt – Újból szemtől-szemben ülünk egymással. Hiába nézem a szemét – fáradt – hol van, amit én keresek. Olyan csendes, hallgatag. Vállai megnehezedtek. Mit törtek össze benne. Mit … önmagával szembe. Egy kicsi csónakon evez. Nahát – pompás – az élet megdagadt benne. Nagyszerűen dagadnak izmai, van kitartás. Itt van újra szembe velem. Lassan a szín felé haladva érkezünk. Ez az – ilyen nagyszerűen szikrázik, ott van, ott ül szatír nevető vonala a hit gátja felett. Visszakapta bizalmát, értelmet nyert az életre. Meg merne ő is küzdeni: „disznófejű nagy úr”-ral. Emlékszik arra a beállításra, amikor egy kissé lehajtva fejét, akartam rajzolni. Az volt a karaktere. Napokon keresztül kint ül az arcán. Ne engedje elszaladni magától. Őrizze, fejlessze, mert mindent elérhet az ember, ha belső vágyaiban élnek ezek az erők. A világot mozgató erőket megérteni nem lehet. Hiába próbálkozik a szegény tudós rendszerbe építeni kis agyvelejével azt a nagy zúgó és őrlő malmot. Már a másik nemzedék nevet csacsiságán. Igen – érezni kell előbb, hogy valamit meg is érthessünk. Lélekkel, ideggel éljünk önmagunkkal a művészetben. A mindenség képét, titkát egy kép magában hordozza. Michelangelo Jeremiása. Az emberiség nagy tragédiáját megsejteti velünk. De ki tudná azt magyarázni, érezni, azt meg semmiféle eszközökkel magyarázgatni lehetetlen. Az emberiség útját a művészet táblája mutatja: Építészet, szobrászat, festészet, zene az mind együtt vallás. Ezek … meg a kor, korszakok történetét. Ettől olvashatunk, sejthetünk és gyönyörködhetünk. Beethoven IX. szimfóniája az emberiség legszebb imádsága a Mindenség urához. Ibsen „Peer Gynt”-je, Madách „Ember tragédiája”, ösvények a nagy hegy lábához, ahol buzog az örök érzés forrása. Keresse rokonságát a művészettel!! Schaffhauseni óráját elveszítheti, még a vonatról is lekésheti, mit érnek a vele járó gyönyörűségek? Óra. – Egy vers – mely gondolatot ad, egy kép mely örök rabságba fogja. Egy nagyszerű zongora, vagy hegedűjáték, ének. Elmúlhatatlan szépséget ad lelkünknek. Elmúlik a káosz. Megtisztulunk általuk. Itt az út. Tessék. Mindenhez bizalom és küzdés kell, még ahhoz is, hogy a kezét kinyújthassa. Én megfogom. Az útja Drezda felé vigye. Az körülbelül Németországnak a centruma. A képtáraiban minden idők nagymesterei képviselve vannak. Az új kor kínlódásai közelről szemlélhetők Berlin felől. A nagy német test vergődése és tisztulása tanulságos lehet. Látni és érezni inkább megfordítva. A tavasszal, ha ott lesz Maga, Drezda határába érkezem én is. Még nem tudom, hogyan, mivel, de ha másképp nem, füttyszóval, mezítláb is besétálok. Ne nevessen!, de tőlem kitelik, ha muszáj. Mégis csak jól sejtettem és … a lekésést. Tudja soha sem tudtam volna azért haragudni, hogy valahonnan elmaradok, elkésem stb. Néha ahol a legjobban vártak onnan elkéstem. Fordultam más irányba onnan nem késtem le, sőt ott vártak igazába. Reinach, Művészet kis tükre, jó kalauz és szótár annak az embernek, aki már járatos egy kicsit a művészet berkeiben. Elég néha belepillantani, hogy újra emlékezzünk a sok epizódra. A művész élete adja a művészetét. A művész életrajz adataiból ráismerünk a munkáira. Sajnos éppen a legnagyobb művészeinknek kevés a történeti hagyatéka, éppen ezért egy … a kimerítő adat. De aki a képet tudja már olvasni ott látja a művész belső lázait, szomszédait, szenvedéseit, iramát. No szóval az egész életét. Ha szerét teheti és alkalma van vásároljon ilyen dolgokat is. Akkor jól fog esni, ha néha a „Művészet kistükrét” fellapozva elmélkedik. Szegény gobelin itt fázik valamelyik agysejtemben, várva, hogy gazdájának szeszélyére. Médi! Nekem színes órám, tehát nincs, ami mutassa, hogy mikorra? Egyszer – de ez biztos. Az életet nem perccel, hanem tartalommal mérjük. Az életem melyik zugába esik e kis gobelin megcsinálása még nem tudom. Majd a táncról későbben. Pisztrángot nem fogtam, mert ezért nem is jártam, de csukát ép mert este hoztam két szép példányt haza. Reggel 6 óra körül kelek, néha sötétben, vagy 9-kor, ha korán ébredek. 1 óra halászat csukára és mászkálás, nagy séta, töprengés egy kicsit festek 2-3 órát. Már egy-két nap választ el a nagy munkától. Úgy készülődöm reá, mint a vemhes állat. Kívülről belülről azt a kis vitorlást megvizsgálom, össze-össze csapom gondolatszárnyaim, megbírják-e a nehéz viharos szép szeleket. Hat drb. nagy vászonom kiterítve ásítozik. Az egész padló teleszórva rajzokkal, … hátukon. No, ha ide valaki most belépne, elsajnálna. Kedves Médiusz (ez lesz a neve). Ha a levele később érkezik és munkámba talál. Sokáig várhatta volna válaszom. Így … küldöm a választ, de azzal, hogy olvasni én tudok, de levelet írni nem mindig van kedvem és időm. Ez nem tartozván a mesterségemhez. (Inkább lerajzolnám, ha lehetne a levelet is. Egyszer meg is kellene próbáljam ott a szög fejét jobban eltalálom). Tehát kérem nagyon, ne sajnálja gondolatát közölni velem, még akkor sem, ha nem kapott reá választ, mert nálam ami késik, még nem múlik. No csak lettem volna a ház másik felébe, visszapuffantottam volna a labdát – csak úgy ízibe. Mindjárt egy fogadást kereshettem volna, ki nagyobbat? Néha jó volna, ha itt rúghatna bele a labdába, had lássuk a mozdulat. Most pláne jó volna. Képzelje. Emlékszik arra két táncoló figurára. Ezek kinőtték magukat alaposan. Már a vászon készen van, hogy reá fessem őket. Persze az a kis rajzocska sok és érdekes vázlatoknak lett testvére. Egy este belenyúlt az éjbe is a munka, született meg az egészből egy kompozíció. Micsoda öröm. Már fájna fejem, honnan, miképpen aktmodellt hozzuk. Médiusz! Vigyázzon levelem ne kerüljön senki kezébe, mert nagyon megbántana vele. Nem szeretném ha avatatlan, soraimat olvasná. Ez nekem egy borzasztóan nagy szégyenérzést okozna, mivel természetem csak bizonyos dolgokban közlékeny és az mindenkivel szemben. De az ember belső rejtett titkait és lázait, aki meggyengítette az hallgassa. Innen van, hogy levelet ritkán szoktam írni, mert én nem levelet írok, hanem egy kis darabot küldök az életemből. Ezt pedig rejtse el magának és az időnek: Emre Jigodin címe (Zsögöd Csík m.) /Grünn Médi följegyzése a levél végére/: Kicsi koromban nagyon érzékeny voltam, emiatt sokat szenvedtem, mert kicsúfoltak érte a következmény az lett, hogy minden amit ezért kiirtottam magamból kezdem visszaszerezni, de csak most. Egy pár levél kivételével egy sem volt saját érzésem, tehát a hatások által hívva elő. Saját érzéseim ki voltak irtva. Képzelhet még egy nagyobb poklot, mint amilyenben én lélegzettem. [sic!] 6. Nagy Imre életrajzi adatai 1893. július 25-én születtem Csíkszereda Budai N. Antal u. 2. 1906-ban iratkoztam be a gimnáziumba. 1908 gyergyószentmiklósi polgiskola, 1910 csíksomlyói tanítóképző. Iskoláim gyors váltakozása annak tulajdonítható, hogy az akkori katolikus iskolai keretek nem bírták a mozgékony, szókimondó ifjúságot. Az akkori példa, az alázatos, nagyképű, szűzies önfertőző ifjúság volt, akik eminens osztályzattal, jó magaviselettel az életben majd mind lemaradtak. 1914. évi világháborúba a 24.ik honvéd zászlóaljnál 1915-ben az orosz fronton, 1916-ban, mint főhadnagy iskolást katonai szolgálat alul felmentve, Budapesti képzőművészeti főiskolára iratkoztam be. 1918-as forradalom ott ért. Sok éhezés, nyomor után a kecskeméti művésztelepen kapott m. ösztöndíjat két évigre. 1922-ben visszaállott utazási lehetőségeket igénybe véve hazajöttem Csíkzsögödre, szülőfalumba. A forradalmi évek, a sok nélkülözés véglegesen a művészet mellé állított, mégpedig a mellé a művészet mellé, ami a nép nehéz, küzdelmes, törhetetlen életét fogja ábrázolni. 1925-ben Erdélynek nagyobb városaiban kiállítva mondhatnám teljesen leégve végződtek. Az akkori korszellem a nyúzásra ment, amit látva teljes aszkéta életet élve fogtam neki külföldi útjaim beszervezésére. 1926-tól 1932 minden évben egy kiállítást rendezve az 1926. évi oly brassói sikerrel jár anyagilag, hogy egyet megkezdhettem a külföldi utam és múzeumlátogatást. Több külföldi kiállításra hívtak meg: Velence, Nürnberg, London. Anyagilag felszabadulva teljes mértékben tudtam művészeti céljaimnak élni. Egy kis gazdaságot a modellek kéznél kaphatósága miatt, de később gazdasági útmutatónak (kísérleti telepnek) fejlesztettem az idők folyamán hiábavalónak bizonyult az a tervem, hogy lakásom és mindenem egy művészteleppé alakuljon át. 1940. A Magyarországhoz való csatolás nem sok reménnyel kecsegtetett. Láttam az akkori állapotokat, visszahúzódva csak a festésnek éltem. A kibontakozó világháború 1943-ban engem is beállított katonának a székely határőrséghez. Az események gyors kialakulása Budapesten ért, visszatértem Csíkzsögödre. Először életembe iratkoztam pártba be a Magyar Népi Szövetségbe, ahol két évig 100 bizottsági tagként szerepeltem. Gazdaságom újbóli beindításával, ami nagymértékben igénybe vett, sőt betegségem arra késztetett, hogy lemondjak minden aktív munkáról. 1947-ben újból elkezdtem festeni, s egyben tagja lettem a művészeti szakszervezetnek. 1949. nov. 4-ével kineveztek tanárnak a Művészeti Intézetbe. 7. Akvarell oktatás tanmeneteII, III. év, IV. év részére Tanmenetünk rövidre vont ismertetése azon gyakorlatoknak, amik múlhatatlanul szükségesek az akvarellel való festés elsajátítására. Technikája mikor és milyen terjedelemben nyerjen alkalmazást. Az akvarell anyaga mivel szorosan halad a képzőművészet-technika és eszközének ismereteivel egyben a tanuló tudását, képességeit foglalja össze (rajz, forma, tónus stb.). Nem esik egyoldalúságba kartársi kölcsönhatás szakszerű irányítása mellett. A rajzolásnak csak egyik módjában való járatosság a közhasználatra nézve értéktelenné teszi a másikat is. Serkenti a közvetlen kifejezési módra. Segédeszköz a megfigyelések, kompozíciók, színek feljegyzésére és a végén az önálló művészi kifejezési módjának. Tanmenet egy évi anyagának elosztása. I. félév 13 hét, II. félév 15 hét. I. félév anyaga I. hét 2 ó anyag és eszközök ismertetése II. hét 2 ó anyag és eszközök ismertetése; gyakorlati elsajátítása kiindulási módnak vonal, folt, a tárgyak megszerkesztése vékony vonallal és kivitelezése. A tárgyról vázlatos felrajzolás kicsinybe a rajzlap szélén. III. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Réteges fejlesztési s szerkesztési mód. Egy kis skicc az eredeti kivitelezéshez. Foltfestés egy színnel IV. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Foltfestés két színnel. Fényfoltok kihagyása, alapszín (fehér) használata V. hét 2 ó Tárgy: Foltfestés egy színnel. Tömegek foltban való meglátása. Papírragasztási módok VI. hét 2 ó Színek ismertetése. Színnel való fogalmazás. Színek ismertetése és egymásra való hatása VII. hét 2 ó Színek ismertetése. Főszínek. Festék anyaga előállítása, kezelési módja, ecset stb., papírok. VIII. hét 2 ó Forma és szín együttes hatása. Forma elmaradhatatlan járuléka a szín. IX. hét 2 ó Formakeresés színnel. Aránymérés ismertetése X. hét 2 ó Festési módok. Száraz festési mód, vonalas kezelés XI. hét 2 ó Festési módok. Vizes festési mód, lágy lazúros formák. XII. hét Fényhatások. Színek térbeli elhelyezése. A legsötétebb és a legvilágosabb pontok és formák felismerése. XIII. hét Színhatások kombinálása. Színek ereje és mélysége II. félév XIV. Ismétlés, összefoglalás. Fejtanulmány. Összefoglalás anyag és technikáról – Nagyecsetek és a ponzsiának [sic!] itatóskák használata. XV. Ismétlés. Összefoglalás. Artisztikusság. Színek közvetlen használata. Színvázlat kicsinybe. XVI. Teljes színhasználat. Pontos színutánzások. Finomabb színkeverés. Természetben való festés. Kisebb táj-, utcarészletek. XVIII. Természetben való festés. Kisebb táj-, utcarészletek. XIX. Atmoszféra. Nagyobb tömegű színek és foltok összhatása, dekoratív látása. XX. Atmoszféra. Nagyobb tömegű színek és foltok összhatása, dekoratív látása. Virágcsendélet, tónusértékek kijelölése a rajzlap szélén. XXI. Perspektíva. Tájrészletek. Természetbeni festés módjának és technikájának ismertetése. Táj megszerkesztése. Béka perp. madártávlat stb. XXII. Perspektíva. XXIII. Kompozíció. Tervek, kompozíció, színes feljegyzések, 2 figurával. XXIV. Kompozíció. Tárgyak karakterének kimélyítése XXV. Térképzés. Nagy térformák elrendezése, komponálása. XXVI. Fejtanulmány. Síkok elhelyezése a térben. Fény és árnyék komponálása, összefogott és leegyszerűsített forma meglátás XXVII. Egész alak festése. XXVIII. Egész alak festése. A növendékek nem tudták az anyagismeretet megszerezni az akvarellből a kevés foglalkozás miatt. Az előző órának anyag ismeretével fogtak munkába (pl. dekoratív szak). Ennek elkerülése céljából egy egész du. kellene foglalkozzanak a növendékek az akvarellel. A munkájuknak ˝ ó beindítás, kb. 1 óra ami leköti, már az utolsó negyedórába készülődés a következő tantárgyhoz, tehát egyúttal kikapcsolódik, sőt a további munkájával az előbbi dolgait is elrontja egy figyelmetlenségével. 8. Akvarell oktatás kiértékelése az 1950. évi I. félév ésnegyed évében. Katedrám csak 1949. nov.-ben foglaltam el, amikor már a tanítás javában folyt. Az első honap dec. A növendékek képességbeli megfigyelésével, anyagbeszerzéssel, annak ismereteivel indultunk, az akvarell technikájának elsajátítása felé. Az indulás igen nagy érdeklődéssel kezdődött. Lassan mind alábbhagyva megriadtak saját kezdeményezéseiktől egy pár növendék kivételével. Ekkor szükségét látva fogtam hozzá tanításom kivitelezéséhez, ugyanis ekkor már egyénenként ismerve a hallgatókat, módszeresen lehetett és egyénenként foglalkozni. Ezt megelőzőleg sok időt vett igénybe amíg az egyes fakultásokon a növendékeim rajz és egyéb képességét kitanulmányozhattam. Az első félévben kötelező tárgy volt az akvarell, a második félévben fakultatív tárgy maradt, így csak azok a növendékek járnak órára, akik ennek szükségét érzik és az anyagot szeretik. A képzőművészet első és legfontosabb alapja [a] rajztudás. Ennek megszerzése a más fakultásokon történik, amit ebbéli ismeretei a növendéknek fejlődik, lesz a felfogásában és végrehajtásában gyorsabb. Már pedig az akvarell úgy is, mint anyaggyűjtés, vagy önálló alkotás, nem tűr pepecselő munkát, sem tétovázó végrehajtást. Így tehát a növendék voltaképpen az akvarellnél vizsgázik az elmúlt hetek … ismereteinek előmeneteléről. Általában a nov. súlyos anyag hiánnyal kell küzdeniük, még csak alkalmunk sincs a jó anyagról fogalmat szerezni azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs. Nincs sem festék, sem papír, de még ecset sem. Akvarell festék gyártásával az intézet próbálkozik, az ecset kérdése már gyártás alatt van, ami szintén az intézet keretében megy. A papírkérdés lesz a végső és a legnehezebb, mivel azt az ipar nélkül vagy segítség nélkül megoldani nem tudja. Természetes rossz anyaggal nem lehet dolgozni, még akkor sem, ha kezdők vagyunk, már pedig a fenti akadályokat a felső hatóság kell megnyugtatólag elintézze. Amennyiben jó anyagot tud a növendék szerezni, nagyobb lendülettel és szenvedéllyel fog menni a munka. 9. Nagy Imre feljegyzése, 1951. IV. 20. Előkészületek az állami kiállításra; vázlatok tervekkel. Szovjet anyag felhasználásával, illusztrált könyveket és akvarell anyagot mutattam be. Piktúrába újításként vezettem be az akvarellfestésnél a közvetlenséget, mely szerint ecsettel rajzol a növendék. Ezzel elérjük azt a munkafolyamatot, melyet nyomon lehet követni. A múltban agyonretusálták a képet, elnyújtva a kép kivitelezését, ami által elmaradt a közvetlenség s így a koncentrált megfigyelés. Voltaképpen az akvarell mint anyaggyűjtő – munka közben – tudásunk minden ágát összegezi. Ebből pedig következik a nagy egységek lényeges meglátása, karakter, típus azonnali felismerése, ami a mai kialakuló művészetnek fontos része. Kolozsvár, 1951. IV. 20. Nagy Imre 10.Tessitori Nóra Nagy Imrének 1967. jún. 25. Cluj, str. Jon Vidu 13. Drága Imre, kimondhatatlanul fájt nekem, hogy amikor Maga az elmúlt napokban nálunk volt, olyan rettenetes fizikai és idegállapotban voltam, hogy képtelen voltam betegágyamból felkelni, hogy Magát üdvözöljem. Pedig gondolatban melegen megöleltem Magát – hiszen jól tudhatja, hogy megismerkedésünk első percétől kezdve, mindmáig – milyen őszinte, meleg barátsággal szeretem Magát, és milyen rajongója vagyok a Maga művészetének. – De olyan szörnyű főfájással feküdtem, – a még lázas grippémmel – és olyan rosszkedvű voltam, hogy nem tudtam volna Magát azzal a Tessitori Nórás, napsugaras kedvességgel üdvözölni, amit Maga tőlem megérdemelt volna. Rossz idegállapotban voltam. De erősen remélem, hogy amikor ősszel hazakerülünk Luigival a készülő gyógykúránkból (Parajd, Félix), és Maga olyan aranyos lesz, hogy újra felkeres minket, vagy pedig mi keressük fel Magát otthonában, kipihent idegeimmel, jókedvűen ölelhetem meg. Minden szeretetemmel kérem, nézze el a múltkori visszavonulásomat, sok-sok meleg üdvözlettel: Nóra 11. Varga Nándor Lajos Nagy Imrének, 1969. ápr. 29. Kedves Emre, már igen vártam leveledet, végül is örülök, hogy tisztán látom a nyári beosztásodat. Szeretnék nagyon találkozni veled s eléggé össze tudom most egyeztetni a menetelemet. Én előbb mint június 10, nem tudok menni, 8-án várom egyik jó barátomat Amerikából. Pár napot együtt töltenénk. De június folyamán kb. 25-ig Szentgyörgyön leszek, s ha Zsögödön vagy meglátogatlak, vagy megbeszéljük otthon a találkozást. Kívánom, hogy egészséged erősödjön, s ha megölelsz, ropogjanak a bordáim. Szeretettel ölel ö. b.Nándor Lajos. Bp. 969. ápr. 29. 12. Varga Nándor Lajos Nagy Imrének, 1969. aug. 5. Emrém, hosszas huza-vona után most már biztosan megyek aug. 27- vagy 28-án s ott leszek szept. 15-ig. 16-án már vissza kell hogy jöjjek – Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus lesz Bpesten, s én is delegált tag vagyok. Szeretettel ölel Laji Remélem otthon leszel? Jegyzetek 1. Nagy Imre: Ahogy Csíkba megérkeztem... Önéletrajzi írások. Cikkek, vallomások Nagy Imréről. Szerk.: Gelencsér Zsigmond. Európa Könyvkiadó, Bp., 1983. 2. Szabó András: Nagy Imre érdemes művész életrajzi vonatkozású dokumentumainak repertóriuma. Hargita Megyei Múzeum, Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 1993. 3. Nagy Imre leveleiben lehet nyomát találni, lásd: 2. jegyzet	2 Művészi üzenet a felhők honából Soó Zöld Margit kiállítása a Barabás Miklós Céh székházában Németh Júlia 7 „Nincs út más számunkra mint önmagunk” Zsögödi Nagy Imre ismeretlen levelei, naplója Sümegi György 24 A Székember utolsó „Gubizmája” Novotny Tihamér 30 Borsos Miklósról egy sepsiszentgyörgyi kiállítás ürügyén Kratochwill Mimi 34 erdélyi kastélyok VI. Biró József